Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

A mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével az 1960- as évektől fogva eddig soha nem látott élelmiszerbiztonság valósulhatott meg a világon: Míg 1947- ben az emberiség közel fele alultápláltságban szenvedett, mára ez az arány kb. 13%-ra csökkent. Megjelent azonban egy új egészségügyi probléma, a kóros elhízás, amely jelenleg fél milliárd embert érint a Földön.  Érdekes azonban megemlíteni, hogy a kóros elhízás is az éhezés egy formája, ebben az esetben mennyiségi helyett minőségi éhezés valósul meg: A szervezet nem jut hozzá a kellően változatos tápanyagokhoz, ezért folyamatosan veszi magához a kalóriákat ugyanabból a típusból: leggyakrabban cukorból és zsírból. (Gondoljunk csak egy gyorséttermi menü összetételére!)

A modern, ipari mezőgazdaság jellemzője, hogy a mezőgazdasági rendszereket gyárakként kezeli, bemenő forrásokkal és kimenő termékekkel, a cél pedig a hatékonyság folyamatos növelése. Mára nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a felfogás a környezeti erőforrások önmegújító képességén túl aknázza ki a lehetőségeket, miközben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és társadalmi következményeket. A mezőgazdasági rendszerek gyár- felfogása univerzális módszereket keres, miközben a környezeti adottságok térben és időben is eltérőek- ennek a felfogásnak a következtében pazarló, a környezeti adottságokra nem építően, hanem azokat a végletekig kimerítően működnek.

Nézzük meg egy egyszerűsített ábrán az ipari léptékű mezőgazdaság és élelmiszerlánc működését.

A ma széles körben elterjedt ipari mezőgazdasági rendszereket az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetjük:

mgrendszer

Az iparosodott mezőgazdaság termékei egy iparosodott élelmiszerláncba illeszkednek, amely rendszer a fogyasztók lehetőség szerinti legolcsóbb és legnagyobb változatosságban történő kiszolgálását tartja szem előtt. Ebben a rendszerben évszaktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a termékek széles skálája folyamatosan elérhető. A hagyományos, közvetlen értékesítés (termelői piac, kisboltok) egyre inkább kiszorulóban vannak, a termelő és a fogyasztó között a távolság egyre nő: időben, térben és a közvetítők számát tekintve is. A köztes szereplők(felvásárló, feldolgozó, nagykereskedő) lefelezik a maguk hasznát, a termelőnek pedig olyan kevés pénz marad, ami kisléptékű termelés esetén nem fedezi a költségeket. Az erős árverseny következtében a túlélés kulcsa a volumen növelése, aminek következtében a kistermelők kiszorulnak, a megmaradó kevés számú szereplő  által használt terület pedig egyre nő. A termelés és az értékesítés egyre kevesebb piaci szereplő kezében összpontosul, miközben a piaci erőfölény által lehetővé tett mesterségesen alacsonyan tartott árak nem tükrözik a termelés környezeti és társadalmi költségeit.

Az ipari léptékű élelmiszertermelés itt leírt problémáira nyújthatnak megoldást az ökológiai, vegyszermentes mezőgazdasági rendszerek valamint a társadalmi és környezeti feltételekhez alkalmazkodó helyi élelmiszerláncok. Ezekről a továbbiakban még lesz szó, addig is, ha tehetjük, válasszuk a helyi, szezonális termékeket a sokat utazott élelmiszerek helyett!

Források:1, FAO, 2, Leo et. al, 3,  TVE

Reklámok

One response to “Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

  1. Visszajelzés: Ökológiai (bio) mezőgazdaság | Lecsóblog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s