Káposzta

Az itt bemutatott káposzták (fejeskáposzta, kelkáposzta, lilakáposzta) rendszertani helyüket tekintve a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartoznak. Azonos fajhoz tartoznak például a karfiollal és a karalábéval (ezek a Brassica oleracea faj különböző változatai), valamint közeli rokonságban állnak a retekkel, a mustárral, a repcével, amelyek szintén a káposztafélék családjába tartoznak.

Bár eredetileg feltehetőleg a Földközi- tenger vidékéről származó kultúrnövény, széleskörű elterjedése a keltákhoz köthető, a káposztafélék latin elnevezése , a Brassica is feltehetően a kelta bresic, azaz káposzta szóból eredeztethető. Az európai nyelvekben elterjedt cabbage (angol), Kohl (német), caboche (francia) és káposzta elnevezések is a kelták kap- azaz fej szavából erednek, utalván a káposzta megjelenésére.  Míg Európában már ie. 1000 évvel is népszerű volt, Ázsiában, Amerikában és Afrikában csak az elmúlt pár évszázadban terjedt el.

A káposzta kiváló őszi- téli vitamin és rostforrásunk,  magas B és C- vitamin tartalmának köszönhetően fontos szerepet tölt be a szezonális táplálkozásban. Érdemes megjegyezni, hogy a télire eltett savanyú káposzta, amennyiben nyersen kerül savanyításra, nagyrészt megtartja vitamintartalmát.  A lilakáposzta emellett még magas antocianin tartalommal is rendelkezik, amely vegyületek hozzájárulhatnak az idegrendszer megfelelő működéséhez és gátolhatják a rákos sejtek kialakulását. A káposztafélék magas kalcium és magnéziumtartalmuk révén kiváló csonterősítők és jó hatással vannak a keringésre is.

IMG_0265

A fejeskáposzta talán legismertebb felhasználási módja a savanyítás, a savanyított levelek fogyaszthatók salátaként, de készülhet belőlük töltött káposzta, székelykáposzta, káposztaleves is. Nyersen legyalulva, enyhén besózva, ecetezve kiváló téli saláta készíthető belőle, jól illik hozzá a répa, az alma, a kömény.

A lilakáposztát elsősorban párolva fogyasztjuk, szokásos kísérője a liba és kacsahúsnak. Szintén fogyasztható nyersen is vékonyra gyalulva. Jó kísérője a lilakáposztának a vörösbor, a szőlő, a mazsola, az alma és a dió.

A kelkáposzta levelei előző két rokonához képest vékonyabbak, törékenyebbek, ezért annyira nem tárolható jól és gyorsabban meg is fő. A kelkáposztát érdemes csak pár percig főzni, így jön ki leginkább az íze, nyersen azonban kissé keserű lehet. Klasszikus téli főzelék vagy sűrű leves készíthető belőle, jól illik hozzá a krumpli, a kömény, a koriandermag.

Káposztás receptek:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s