A GDP-n túl: Az ökológiai lábnyom

Az emberi élet és az emberi tevékenységek minden formája a természetes erőforrásoktól, a Föld biológiai eltartóképességétől függ. A fenntarthatóság megvalósulása érdekében elengedhetetlen, hogy a természeti erőforrások felhasználásának mértéke ne haladja meg azok regenerációs képességét. Az ökológiai lábnyom indexet Mathis Wackernagel az 1990-es évek elején dolgozta ki azzal a céllal, hogy a bolygónk által nyújtott természeti erőforrásokat és azok felhasználásának mértékét számszerűsíteni tudjuk.

Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy egy egyén, egy termék vagy egy  közösség igényei  kielégítéséhez mekkora termőterület és vízterület szükséges. Mivel a gazdaság nemzetközileg működik, a fogyasztás hatásai nem állnak meg az országhatárnál: az ökológiai lábnyom mértékegysége ezért a globális hektár(gha). Az ökológiai lábnyom megmutatja az élelmiszer és a rostanyagok előállításához szükséges terület, az épületekhez és utakhoz szükséges terület, és az életvitel során felszabaduló káros anyagok hatástalanításához szükséges terület nagyságát (például a felszabadul széndioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága). Az ökológiai lábnyom jól összevethető a Föld természetes önmegújító kapacitásával  is, azaz, hogy hány hektár termőföld áll rendelkezésre globálisan- így kimutatható, hogy egy egyén vagy egy közösség hány Földnyi területet igényelnének szükségleteik fenntartásához, ha mindenki úgy élne a Földön, mint ők.

kép

Az ökológiai lábnyom számításánál figyelembe vett területek és az azok által nyújtott erőforrások

Az 1970-es évek óta az emberiség több erőforrást használ évente, mint amit a Föld regenerálni képes, jelenleg 1,5 szer gyorsabban éljük fel az erőforrásokat, mint ahogy azok képesek regenerálódni.  A magyar lakosság ökológiai lábnyoma 3 gha/ fő, ami európai viszonylatban igen alacsonynak mondható, azonban ha a Föld egész lakossága úgy élne, mint a magyar átlag, így is több, mint másfél bolygóra lenne szükség.  Általánosságban elmondható, hogy a Föld szegényebb lakosai, az iparosodásban visszamaradt országok kisebb ökológiai lábnyommal rendelkeznek; a fejlettebb országokban az ökológiai lábnyom pedig nagyban függ az egyéni fogyasztási szokások és a környezetvédelmi döntésektől.

Az erőforrásokon való túllövés, vagyis a  túlhalászat, az erdőborítás csökkenése, az édesvízkészletek kimerítése, a károsanyag kibocsájtás növekedése olyan környezeti és társadalmi problémákhoz vezetnek, mint a globális klímaváltozás, a természeti sokféleség csökkenése és  társadalmi feszültségek (éhezés, tömeges elvándorlás). A környezet eltartóképességén túllövő fogyasztás elsősorban a szegények néprétegeket érintik, akik az erőforráshiányból nem képesek kivásárolni magukat- mivel életmódjuk leginkább a természetes erőforrások elérhetőségére épít.

Az ökológiai kapacitás és a természeti erőforrások felhasználásának mértékének számszerűsítése felhívják a figyelmet az eddigi szokások megváltoztatásának szükségességére.A Global Footprint Network (Globális Lábnyom Hálózat) 2003-ban azzal a céllal jött létre, hogy felgyorsítsa és komoly tudományos alapokra helyezze az ökológiai lábnyom kutatását és segítséget nyújtsanak, hogy társadalmunk a Föld eltartó képességén belül  képes legyen fennmaradni.

Felhasznált források: Global Footprint Network,   Wikipedia,                                          Wackernagel, Mathis, et al. “National natural capital accounting with the ecological footprint concept.” Ecological economics 29.3 (1999): 375-390.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s