alapanyagok kategória bejegyzései

Mángold

A mángold (Beta vulgaris subsp. cicla) elsősorban a mediterrán konyha kiemelten egészséges leveles zöldsége. Érdemes megemlíteni, hogy a mángold a céklának közeli rokona,fajtája, azonban a gumó helyett a levelekre terelve a figyelmet.

A mángold levelek a világostól egészen sötétzöld színezetet ölthetnek, míg a szárak lehetnek fehérek, zöldek, de akár sárgák vagy vörösek is. A mángold tavasztól őszig folyamatosan szüretelhető, az idő előrehaladtával a levelek akár a 40- 50 cm-es méretet is elérhetik.

A mángoldnak leveleit, szárát is fogyaszthatjuk, a zsenge levelek szárastul nyersen salátába, az idősebb leveleket és szárakat a spenóthoz hasonlóan főzelékként fogyaszthatjuk, de bármilyen körethez hozzáadható kissé megpárolva. Íze is a spenóthoz hasonló, annál azonban erőteljesebb, kissé föld ízű. Fűszerei a fokhagyma és a feketebors. Vásárláskor keressük az ép, egészséges levelű mángoldot, amelynek szára sérülésmentes. Gyakran kapható a mángold csokorban, de a piacon a spenóthoz hasonlóan zacskózva is kapható. A mángold csokornak a szárait levágva a felhasználásig pár napig tarthatjuk vázában, a vizet naponta cserélve, de a hűtőben, jól szellőző módon tárolva is napokig eláll.IMG_2974

A mángold egyes források szerint a világ egyik legegészségesebb zöldségnövénye, köszönhetően a kiemelkedően magas tápanyagtartalmának. A céklához hasonlóan magas arányban tartalmaz betaint, amely a máj egészségéhez járul hozzá. A mángold fogyasztása kedvező hatással lehet a cukorháztartásra is, ezért fogyasztása cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott. A mángold a vitaminok közül az A,C és K- vitaminokat tartalmazza nagy mennyiségben, ezenkívül kiemelkedő rost és vas tartalma is. A mángold hátránya, hogy magas az oxálsav tartalma, ezért vese vagy epe problémákkal küzdők csak mértékkel fogyasszák.

Források: 1, 2

 

Reklámok

Zab

A termesztett zab  (Avena sativa) őse feltehetően a Közel-keletről került Európába és eredetileg állati takarmányozás céljára lett háziasítva. A zab a búzához képest igénytelenebb növény, rövidebb tenyészidővel, hidegebb klímájú vidékeken is megterem. Észak Európában a zab évszázadok óta jelen van a táplálkozásban mint kásanövény, az utóbbi évtizedekben pedig nálunk is terjedőben van.

A zab a búzával ellentétben nem tartalmaz glutént, ezért gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Fontos azonban megjegyezni, hogy a zab általában a búzával együtt került feldolgozásra, ezért a csomagolt zabpelyhek nyomokban tartalmazhatnak glutént.  A zab fogyasztásának számos előnye van, elsősorban kedvező rost összetétele révén. Nagy mennyiségben tartalmaz vízben oldódó rostanyagokat, amik a tápcsatornába érve megduzzadnak. Ezek a rostok teltségérzetet okoznak, tehát csökkentik az étvágyat, ezen kívül pedig gátolják a felesleges kalóriafelszívást is és segítik a belekben felgyűlt káros anyagok kiürülését a szervezetből.  Ezen tulajdonságai révén a zab termékek fogyasztása kifejezetten ajánlott cukorbetegeknek és keringési problémákkal küzdő embereknek, de jó szolgálatot tehet a zabfogyasztás a fogyókúrázóknak is.

A zabbal leggyakrabban zabpehely formájában találkozhatunk, amit az egész zabszemek kilapításával állítanak elő. Mint már a teljes értékű élelmiszerekről szóló cikkünkben ismertettük, az egész gabonaszemet tartalmazó gabonák(teljes kiőrlésű gabonák) teljes értékű élelmiszernek számítanak, amelyek a finomított gabonákhoz képest számos egészségügyi előnnyel járnak. A zabból ezen kívül készülhet még korpa és liszt is. A zabkorpát a zabszemek külső héjából őrlik, a zabpehelyhez képest kevesebb kalóriát és több rostanyagot tartalmaz.

A zabpehelyből készülhet zabkása és müzli is, mindkettő kiváló reggeli. Zabkorpával dúsíthatjuk az uzsonnára evett joghurtot, de keverhetjük töltelékekbe, süteménytésztákba is. A zabliszt a finomlisztet helyettesítheti, bár mivel nem tartalmaz glutént, kelt tésztákba magában nem alkalmas.  Kedvcsinálónak az egyszerű zabkása és a házi müzli elkészítését ismertetjük

Zabkása

20140304_091321

Zabkása körtével, datolyával

A zabkása zabpehelyből és valamilyen forró folyadékból (víz, tej) készül. Mivel a zabot kásásra főzzük, érzékeny gyomrúaknak jobban eshet, mint a kemény, durva szemű müzli. A zabkását legegyszerűbben finomra őrült zabpehelyből készíthetjük el, csak öntsünk rá forró tejet vagy vizet, hogy ellepje, és várjunk pár percet amíg megszívja magát. Ha van 5-10 percünk, akkor  a nagyobb szemű zabpelyhet főzhetjük is alacsony lángon, amíg teljesen kásás nem lesz. A zabkása dúsítható olajos magvakkal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel (pl. fahéj), joghurttal. Kiválóan illeszkedik a szezonális, növényi alapú táplálkozásba, mivel mindig az évszaknak megfelelően tehetünk hozzá friss gyümölcsöket.

Házi müzli

20140309_133315

Apró szemű zabpehely zabkásához és házi müzli

A házi müzli a bolti keverékekhez képest olcsóbban megvalósítható, és garantáltan nem tartalmaz semmi adalékanyagot. A nagy szemű zabpelyhet ízlés szerint keverjük össze apróra vágott olajos magvakkal, aszalt gyümölcsökkel, egy kevés mézzel, esetleg fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg). A keveréket terítsük ki vékonyan egy sütőpapírral fedett tepsire és tegyük 180 fokos sütőbe kb. 10- 15 percre, félidőben keverjük át. Akkor jó, ha kissé barnára pirult, de figyeljünk oda, mert könnyen odaég!

Források: Wikipedia, http://www.whfoods.com/genpage.php?tname=foodspice&dbid=54

Gabonák szerepe a növényi alapú táplálkozásban

Szinte nap mint nap eszünk kenyeret, rizst, müzliket de vajon milyen gyakran fordul elő az étrendünkben a köles, a bulgur vagy akár a quinoa? Az egészséges, növényi alapú táplálkozás egyik alappillérét a gabonák alkotják, a Harvard Egyetem táplálkozástudományi kutatói javaslatai alapján érdemes figyelni arra, hogy mindennapi étkezésünk negyedrészt teljesértékű gabonákból álljon. A gabonák nagy előnye azon túl, hogy tápanyagban gazdagok, ízletesen, változatosan elkészíthetők és laktatók, hogy olcsók és  egészségesek is.

20140213_155917

A gabonaféléket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. A feldolgozottságuk alapján megkülönböztetünk teljes kiőrlésű  és finomított gabonákat. A teljes kiőrlésű gabonák tartalmazzák az egész magot, maghéjjal együtt. Közéjük tartoznak a teljes kiőrlésű lisztek, a bulgur, az árpa, a köles, a zabpehely, az egész kukoricaliszt (polenta) és a barna rizs.

A finomított gabonák az őrlés során elveszítik a csírájukat, aminek köszönhetően a textúrájuk finomabbá válik és tovább is eltarthatók, ugyanakkor fontos rostok, vas és sok B vitamin is kárba veszik. Emiatt a legtöbb finomított gabonát gazdagítják bizonyos B vitaminokkal (thiamin, riboflavin, niacin, folsav) és vassal is. Jó példa a finomított gabonákra a fehér liszt, kukoricaliszt, az ezekből sült fehérkenyér és a fehérrizs. Több táplálkozástudományi kutatás eredményei alapján a teljeskiőrlésű gabonák kedvezőbb élettani hatással rendelkeznek, mint a finomított társaik, így érdemes a gabonafogyasztásunk felét ebből a csoportból fedezni.

Megkülönböztetjük még a gluténmentes és glutént tartalmazó gabonákat. A glutén két fehérje, a a gliadin és a glutenin keveréke, mely  a búza, a tönköly, a rozs, az árpa és a zab magjainak belső részében található a keményítővel együtt. Előfordul, hogy a szervezet képtelen megemészteni ezt a fehérjét, ami glutén- vagy lisztérzékenységhez vezet, ez búza- vagy glutén intoleranciát jelent. A gluténmentes gabonafélék közé tartozik a köles, a rizs, a kukorica, a hajdina, a quinoa és az amaránt.

Mint arról már korábbi cikkünkben is szó esett, hogyha kiegyensúlyozottan szeretnénk étkezni, kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjék fogyasztása. A gabonák kiváló fehérjeforrások, hisz tartalmazzák szinte az összes esszenciális aminosavat. A fehérjéken kívül pedig vas, cink- és kalcium is nagymértékben fordul elő bennük. A teljes kiőrlésű gabonákban lévő rostoknak köszönhetően megelőzhető ill. csökkenthető több civilizációs betegség kialakulásának esélye, többek közt a szívkoszorúér  megbetegedéseké, vastagbélráké, diabéteszé valamint a divertikulitiszé. A B vitaminok az anyagcserében játszanak fontos szerepet, ugyanis segítik a proteinek, zsírok és szénhidrátok lebontását. Emellett pedig az idegrendszer egészséges működéséhez is elengedhetetlen a jelenlétük. A gabonafélékben fellelhető vasak a keringési rendszer működéséhez járulnak hozzá, a magnézium a mozgásszervek működésében fontos, a szelén pedig az immunrendszer egészségéhez szükséges.

A gabonák tehát többféle formában, kenyértől kezdve a köreteken át az édességekkel bezárólag kerülhetnek az asztalunkra, így szinte megunhatatlan variációs lehetőséget kínálnak. További cikkeinkben egy-egy gabonatípust ismerhetnek majd meg részletesebben.

Források: 1., 2.

Gomba

Nem állatok, mégse növények- a gombák a természet rendszerében a növények, az állatok és a baktériumok mellett külön királyságot (rendszertani egységet) alkotnak. Míg a növények a napfény energiájából, vízből és széndioxidból képesek táplálékukat önmaguknak előállítani, addig a gombák a természetben az elhalt (vagy éppen még élő) szerves anyagok lebontásával foglalkoznak. Gombák nélkül elképzelhetetlen a természetben a tápanyagok körforgása; hatalmas változatosságuk, különböző működési formáik révén pedig az emberi táplálkozásban is fontos szerepet töltenek be.

A legkisebb, mikroszkopikus gombák már évezredek óta szolgálják az emberiséget: a kenyér sütéshez használt élesztő, a sör erjesztéséhez használt sörélesztő, a fehérpenészes sajtokon megjelenő ecsetpenész és a kék sajtok jellegzetes ízét adó kékpenész mind- mind a gombák népes csoportjába tartoznak.

Ebben a cikkünkben azonban a közvetlenül étkezésre használt gombákat szeretnénk bemutatni, ezek közül itthon a termesztett barna és fehér csiperke, a laskagomba és szezonálisan a különböző vadon termő gombák elérhetőek. A gombák már évezredek óta részét képezik az emberi táplálkozásnak, széles körben előforduló, magas tápanyagtartalmú alapanyagok. A természetben vadon előforduló gombák sok típusa fogyasztható és bizonyos kultúrákban a mai napig fontos szerepet játszanak a vidéki lakosság tápanyagellátásában. (E sorok írója is szívesen barangol órákat az erdőben gombákra vadászva). A vadon termő gombákról erre szakosodott kurzusokon tanulhatunk, vagy akár autodidakta módon, de a szedett gombát szakemberrel mindig bevizsgáltatva! A termesztett és boltban kapható gombákban azonban megbízhatunk; amennyiben frissen és megfelelően elkészítve használjuk fel őket nem áll fenn a gombamérgezés veszélye.

A gomba állati eredetű élelmiszerekhez hasonlóan tartalmaz D- vitamint, amennyiben szüret előtt természetes napfény vagy mesterséges UV fény éri. A D- vitamin bizonyos típusai a növényekben nem találhatóak meg, ezért a gomba fontos szereplője a húsmentes táplálkozásnak, főleg télen, amikor szervezetünk a csekély napfény miatt nem képes maga előállítani a D- vitamint. Másik előnye a gombának, hogy alacsony kalória és szénhidrát tartalma ellenére magas fehérjetartalommal bír- ez a tulajdonsága nem csak fogyókúrázóknak, de állati eredetű termékeket kisebb mértékben fogyasztók számára is előnyös lehet, mivel a rendszeres gomba fogyasztással felesleges kalóriabevitel nélkül biztosítható a megfelelő fehérjemennyiség.

A keleti kultúrákban bizonyos gombák (pl. shii- take, pecsétviasz gomba) a hagyományos orvoslás központi szereplői, elsősorban immunerősítő és rák megelőző hatásuk révén. Ezek a gombák itthon csak szárított vagy étrendkiegészítő formájában férhetőek hozzá, a jó hír azonban, hogy a termesztett gombáink, mint a csiperke és a laskagomba is tartalmaznak olyan ásványi anyagokat és vegyületeket, amelyek segítenek karbantartani szervezetünk természetes védekezőképességét. A gombák például nagy mennyiségben tartalmaznak szelént, amely ásványi anyag az antioxidáns fehérjék előállítását serkenti, ezzel csökkentve a rák és a keringési betegségek kialakulásának veszélyét.Fehércsipi

Vásárláskor figyeljünk arra, hogy kemény, hibátlan gombákat vegyünk. Csiperkénél a kalap foltossága, a szétnyíló, sötét, tönk, laskagombánál a szálasan szétnyíló legyezők mind olyan jelek, amelyek esetén nem érdemes a gombát megvenni. Amennyiben sikerül friss, egészséges gombához jutnunk,1-2 napon belül használjuk fel, elkészítésig pedig a hűtőben lehetőleg papírzacskóban tároljuk, mert a gomba nejlon zacskóban könnyen megromlik. A romlott gomba elveszíti feszességét, és erős, kellemetlen szagot áraszt.  Felhasználás előtt a gombát nem ajánlott megmosni, ugyanis megszívja magát vízzel és nem lesz túl jó az állaga;  amennyiben a kalap kissé földes, egy nedves ronggyal törölgessük le. Mivel a gomba viszonylag nehezen emészthető étel, nyersen ne fogyasszuk, ha salátákba szeretnénk tenni, a vékonyra vágott szeleteket legalább forrázzuk le!

Gombás receptek:

Fekete retek

A fekete retek ( Raphanus sativus var. niger) a Földközi- tenger keleti partvidékéről származó növény, amelyet bizonyos források szerint már az Egyiptomiak is nagyra becsültek.  A fekete retek tipikus téli zöldségünk, a kora ősszel elvetett fekete retek egész télen folyamatosan felszedhető, a fagyos talajban sem megy tönkre. A múlt század közepéig egész Európában elterjedt téli zöldségféle volt, magas vitamintartalmának és egyéb kedvező élettani hatásai révén a népi gyógyászatban is fontos szerepet töltött be. Azóta a helyét átvették a kevésbé markáns ízű piros és fehér retkek, ezeknek azonban kedvező élettani hatásaik is gyengébbek. Az utóbbi években ismét felvirágzóban van a fekete retek, termelői piacokon egész télen hozzáférhető- manapság elsősorban Kelet- Európában és az Egyesült államokban fogyasztják.

A fekete retek íze a többi retekhez hasonló, azoknál azonban markánsabb, gyakran a tormához hasonlóan csípős, kissé kesernyés. A húsa fehér, szálkás, kemény. Fogyasztható nyersen sózva, olajjal, ecettel; jól passzol a többi téli salátanövényhez,mint például a káposztafélék, a sárgarépa, a karalábé. Főzve is jó szolgálatot tesz, elsősorban a többi hagyományos leveszöldség mellett. Érdekes módon megpirítva, megsütve elveszti csípősségét, így a karalábéhoz hasonló íze lesz.

Vásárláskor a kemény, hibátlan gumókat keressük, a zöldje nélkül a hűtőszekrényben akár 1-2 hétig is eláll. Fogyasztás előtt mindenképpen hámozzuk meg és ne együk magában, mert gyomorfájást okozhat.

A népi gyógyászatban elsősorban a légúti rendszer egészségének megőrzésére és visszanyerésére használták; enyhíti a megfázásos tüneteket, mint a rekedtség és a köhögés. Csípősségét magas kén tartalma okozza, amely pozitívan hat az emésztőrendszer működésére, serkenti az epe működést. Magas vitamin és ásványi anyag tartalma révén immunerősítő hatása is ismert. Pajzsmirigy problémák és komolyabb gyomorproblémák  (fekély, gyomorhurut, epekő) esetén fogyasztása nem ajánlott!

Méregtelenítő, gyomorerősítő kúrákhoz a reszelt retek kipréselt levét fogyasztják napi 0,5-1 deciliter mennyiségben. Megfázáskor készíthetünk a fekete retekből házilag köhögés elleni és immunerősítő szirupot:  egy nagyobb retket vágjunk félbe, vájjuk ki a közepét és töltsük meg mézzel. Egy nap után a retek jótékony vegyületei a mézbe oldódnak, ezt fogyasszuk  a tünetek enyhítésére. A türelmetlenebbek a már fent említett reteklevet is elkeverhetik mézzel.

Receptek ízelítőül:

IMG_0355

Csicsóka

A csicsóka más néven topinambur vagy indiánkrumpli Amerikából származó növény, amely az 1600-as években érkezett Franciaországba, majd egész Európában elterjedt. Bár megjelenésében a krumplira hasonlít, rendszertanilag az őszirózsafélék családjába, azon belül pedig a napraforgók nemzetségébe tartozik. Az évelő növény termesztése a haszonnövények közül az egyik legkönnyebb, szélsőséges talaj és időjárási viszonyok mellett is folyamatosan terem. Ha egyszer elültettük, már nehezen kiirtható, ezért gyakran a kert végében, vetésforgón kívül termesztik. A növény gumói ősztől folyamatosan gyűjthetők, a kemény fagyok sem ártanak meg nekik. Mivel minden gyomot kiírt maga körül és a talaj tápanyagtartalmára sem érzékeny, általában vegyszermentesen termelik.

A csicsóka kedvező élettani hatásai révén került az elmúlt években a figyelem középpontjába. Szemben a krumplival, amely a szénhidrátot a szervezetben gyorsan felszívódó keményítő formájában tárolja, a csicsóka a szénhidrátokat inulin formában tartalmazza. Az inulin a keményítőhöz képest alacsonyabb kalóriatartalmú szénhidrát, úgynevezett folyékony élelmi rost. A prebiotikumok egy fajtája, ami a gyomorban nem kerül megemésztésre, azonban kedvezően hat a gyomor bélflórájának, azaz a gyomorban élő baktériumok működésére, ezzel növelve a gyomor ellenálló képességét. Az inulin nem emeli a vércukorszintet, lebontásához nem szükséges inzulin,  ezért cukorbetegségben szenvedők is jól beilleszthetik étrendjükbe. A gyökérzöldségek közül a csicsóka kiemelkedő vas, kálium és réztartalommal rendelkezik. Érzékeny gyomrú embereknél a csicsóka fogyasztása kellemetlen puffadásos tüneteket okozhat, ezért érdemes vele először kisebb mennyiségben próbálkozni.

IMG_0300

A csicsóka ősztől kora tavaszig kapható, sárgás vagy pirosas héjú, rücskös gumó. Fogyasztás előtt megpucolni nem muszáj, azonban érdemes alaposan megmosni és körömkefével, fémdörzsivel átsikálni. Nyersen és főzve is fogyasztható, megpucolva és főzve azonban jobban emészthető, érzékeny gyomrúak ezt vegyék figyelembe. Semleges, kissé édeskés íze révén bármilyen más étellel, fűszerrel jól harmonizál. A krumplihoz képest hamar megfő, szétesik, ezért ajánlott lassú tűzön rövid ideig főzni vagy párolni. Vékonyra vágva nyersen készíthető belőle saláta, megfőzve krémleves, főzelék. Hagyományos ételeinkben helyettesíthetjük csicsókával a krumplit, jó alternatíva lehet fogyókúra, cukorbetegség esetén.

Receptek

Források: 1 2 3

Káposzta

Az itt bemutatott káposzták (fejeskáposzta, kelkáposzta, lilakáposzta) rendszertani helyüket tekintve a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartoznak. Azonos fajhoz tartoznak például a karfiollal és a karalábéval (ezek a Brassica oleracea faj különböző változatai), valamint közeli rokonságban állnak a retekkel, a mustárral, a repcével, amelyek szintén a káposztafélék családjába tartoznak.

Bár eredetileg feltehetőleg a Földközi- tenger vidékéről származó kultúrnövény, széleskörű elterjedése a keltákhoz köthető, a káposztafélék latin elnevezése , a Brassica is feltehetően a kelta bresic, azaz káposzta szóból eredeztethető. Az európai nyelvekben elterjedt cabbage (angol), Kohl (német), caboche (francia) és káposzta elnevezések is a kelták kap- azaz fej szavából erednek, utalván a káposzta megjelenésére.  Míg Európában már ie. 1000 évvel is népszerű volt, Ázsiában, Amerikában és Afrikában csak az elmúlt pár évszázadban terjedt el.

A káposzta kiváló őszi- téli vitamin és rostforrásunk,  magas B és C- vitamin tartalmának köszönhetően fontos szerepet tölt be a szezonális táplálkozásban. Érdemes megjegyezni, hogy a télire eltett savanyú káposzta, amennyiben nyersen kerül savanyításra, nagyrészt megtartja vitamintartalmát.  A lilakáposzta emellett még magas antocianin tartalommal is rendelkezik, amely vegyületek hozzájárulhatnak az idegrendszer megfelelő működéséhez és gátolhatják a rákos sejtek kialakulását. A káposztafélék magas kalcium és magnéziumtartalmuk révén kiváló csonterősítők és jó hatással vannak a keringésre is.

IMG_0265

A fejeskáposzta talán legismertebb felhasználási módja a savanyítás, a savanyított levelek fogyaszthatók salátaként, de készülhet belőlük töltött káposzta, székelykáposzta, káposztaleves is. Nyersen legyalulva, enyhén besózva, ecetezve kiváló téli saláta készíthető belőle, jól illik hozzá a répa, az alma, a kömény.

A lilakáposztát elsősorban párolva fogyasztjuk, szokásos kísérője a liba és kacsahúsnak. Szintén fogyasztható nyersen is vékonyra gyalulva. Jó kísérője a lilakáposztának a vörösbor, a szőlő, a mazsola, az alma és a dió.

A kelkáposzta levelei előző két rokonához képest vékonyabbak, törékenyebbek, ezért annyira nem tárolható jól és gyorsabban meg is fő. A kelkáposztát érdemes csak pár percig főzni, így jön ki leginkább az íze, nyersen azonban kissé keserű lehet. Klasszikus téli főzelék vagy sűrű leves készíthető belőle, jól illik hozzá a krumpli, a kömény, a koriandermag.

Káposztás receptek:

Céklavariációk

A céklát (Beta vulgaris) a Földközi- tenger vidékén nemesítették vad elődjéből. Eredetileg salátanövényként használták és a leveleket fogyasztották, a gyökeret étkezési célra nem, csupán gyógyászati célra használták. A ma ismert kerek gyökerű változatok csak az elmúlt pár száz évben terjedtek el.IMG_0173                céklalevél

A cékla az egyik  legegészségesebb növényeink közé tartozik: Kiemelkedően magas vas és folsav tartalma a vérképzéshez és a megfelelő idegrendszeri működéshez járul hozzá. A piros színt adó bétacianin vérnyomás csökkentő, keringésjavító vegyület, egyéb hatóanyagok, mint a flavonoidok és a karotinoidok pedig antioxidáns hatással bírnak.

A céklát főleg téli növényként ismerjük, azonban nyáron is fogyaszthatóak zsenge gumói és nem utolsó sorban levelei. Mind a gumóra, mind a levelekre vonatkozik, hogy nyersen tudják igazán kifejteni jótékony hatásukat, ezért érdemes őket ilyen formában is beilleszteni az étrendünkbe.

A cékla gumójának legismertebb felhasználási módja az ecetes cékla, azonban ne álljunk meg itt, ha céklával van dolgunk: Nyersen leginkább reszelve salátákba és turmixokba tehetjük, héjában megfőzve majd megpucolva veszít markáns ízéből, így is felhasználhatjuk salátának, köretnek. A krumplihoz hasonlóan héjában sütőben, fóliába csomagolva faszénen is megsüthetjük, így a benne található cukrok kissé karamellizálódnak, aminek az eredményeképpen igazán finom édeskés ízű céklát kapunk.

Ha céklalevél is jár a céklagumók mellé, semmiképpen ne dobjuk ki őket, a gumóhoz hasonlóan a levelek is finom, egészséges konyhai alapanyagok! A gumóhoz képest enyhébb ízűek, kissé savanykásak. Nyersen salátákba tehetjük, megfőzve a spenóthoz hasonlóan használhatjuk fel.

Íme két recept kedvcsinálónak:

Céklás Kence

A céklaleveleket a szárával együtt felvagdossuk, -esetleg kevés gumóval együtt- oliva olajon, pici vízzel megpároljuk majd összeturmixoljuk. Tört fokhagymával, sóval, borssal, citromlével ízesíthetjük.

Bogyósgyümölcsös céklasaláta

A céklát meghámozzuk, nyersen lereszeljük és elkeverjük egy adag bogyógyümölccsel – feketeribizli, áfonya, szeder, málna is jól illik hozzá. Az öntethez 1 evőkanál olajat, 1 evőkanál ecetet (lehetőleg gyümölcsecetet használjunk) és 1 teáskanál mézet elkeverünk, ez öntjük a salátára és jól összekeverjük. Tartalmasabbá tehetjük apróra vágott dióval, törökmogyóróval.

IMG_0175

A céklás kence receptjét köszönjük Kertész Gézánénak!

További receptek

Koriander

IMG_5879

A Lecsóblog júniusi címernövénye, a koriander a Földközi- tenger vidékéről származó, hazánkban évszázadok óta használt fűszernövény. Egyéves lágyszárú növény, melynek levelét, gyökerét, Magyarországon leginkább magját használják fűszerezésre.

A legtöbb fűszernövényhez hasonlóan gyógyhatású: emésztést segítő, szélhajtó, vértisztító, antibakteriális hatásáért alkalmazzák a természetgyógyászatban.

Magja halvány barnás, kerekded, erős illóolajakat, cukrot, C- vitamint tartalmaz. Húspácok, szószók, savanyúságok ízesítésére alkalmas. A közel- keleti konyha előszeretettel használja raguk, teák ízesítésére is.

Gyökere 20-30 cm hosszú, elágazásoktól mentes karógyökér, ázsiai konyhákban, főleg Thaiföldön curry- szószok ízesítésére használják.

Levele a peterezselyemhez hasonlóan szabdalt, íze azonban aromásabb, enyhén szappanra emlékeztető. Dél- Amerikában, Afrikában, Ázsiában gyakori alapfűszer szószokban, levesekben, egytálételekben. Íze leginkább frissen érvényesül, ezért meleg ételeknél érdemes a főzés végén az ételbe tenni.Jól harmonizál citrommal, fokhagymával, bazsalikommal. Apróra vágott leveleit tehetjük salátákba, joghurtba, kefírbe, levesekbe, tésztaszószokba, túrókrémekbe.

Receptek: