Fogalomtár kategória bejegyzései

Ökológiai (bio) mezőgazdaság

Az ökológiai mezőgazdaság irányzata az ipari mezőgazdaság alternatívájaként jött létre, bár fontos megemlíteni, hogy az ipari mezőgazdaság 20. századi elterjedése előtt minden mezőgazdasági termelés alapértelmezés szerint bio módon történt. Az ipari mezőgazdaság környezet és társadalomkárosító hatásairól ebben a cikkünkben írtunk, alább pedig szeretnénk szemléltetni, hogy miért jelenthet az ökológiai szemléletű mezőgazdaság életképes alternatívát az emberiség élelemellátásának hosszútávú megvalósítására.

Az ökológia tudománya az élőlények egymás és környezetük közötti kapcsolatát kutatja. A természetben a tápanyagok és az energia körforgásában a különböző élőlényeknek különböző szerep jut, az azonban jellemző, hogy a természet az emberi rendszerekhez képest igen hatékonyan, mondhatni hulladéktermelés nélkül működik. Ami az egyik élőlény mellékterméke, az egy másik élőlénynek a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat jelenti. Az élőlények között azonban egyéb kapcsolatok is kialakulhatnak, amelyek lehetnek kedvezőek (pl. a gombák és fák gyökerei között kialakuló kapcsolat, amely mindkét fél számára kedvező életfeltételeket biztosít) vagy kedvezőtlenek (pl. amikor két élőlény ugyanazon erőforrásokért kénytelen versenyezni).

Az ökológiai vagy bio mezőgazdaság alapja az imént ismertetett ökológiai kölcsönhatások kiaknázására épít. Az ipari mezőgazdasággal ellentétben vegyszereket, műtrágyákat nem használ, bár bizonyos ásványi eredetű tápanyagok és természetes anyagokból nyert permetszerek engedélyezettek. A lényeg azonban, hogy a növényvédelem és a tápanyagellátás kérdéseire a választ az ökológiai mezőgazdaság elsősorban a természetes folyamatokban keresi. A gyakorlatban a tápanyagellátás az állati eredetű trágyák, növényi komposztok és a veszteségek csökkentésére épít, amely például a betakarítás után a növényi maradványok területen hagyását jelentheti. A növényvédelemben az ökológiai mezőgazdaság elsősorban arra épít, hogy egy kellően változatos mezőgazdasági rendszerben a kártevők is nehezebben szaporodnak el. Ha már megtörtént a baj, a biogazda a kártevők természetes ellenségeire számíthat. Hogy a természetes ellenségeknek megfelelő életkörülményeket teremtsen és hogy a természetes folyamatok megfelelően segítsék a mezőgazdasági termelést, a jó biogazda tudománya nem áll meg a  búzaföld határán. A klasszikus értelemben vett ökológiai gazdaság a nem mezőgazdasági termelésbe vont területeket, a környező tájat is ápolja, hiszen hosszútávú fennmaradása ettől is függ. A gyakori vélekedéssel ellentétben az ökológiai mezőgazdaság nem egyenlő a paraszti gazdálkodással, az ősi mezőgazdasággal. Bár gyakran épít a hagyományosan bevált, helyi technikákra,  az elmúlt évtizedekben bekövetkezett térnyerésében igen nagy szerep jutott a modern tudományos kutatásoknak mind mezőgazdasági és ökológiai, mind társadalom és gazdaságtudományi területeken.

Az ökológiai mezőgazdaságot gyakran érik támadások, elsősorban azért, mert a termésmennyiségek nem érik el az ipari mezőgazdaság által termelteket. Ha a hatékonyságot csupán a termésmennyiségben és az érte kapott pénzben mérjük, akkor valóban megkérdőjelezhető az ökológia gazdaság hatékonysága (bár a bio címkével ellátott termékért a gazda több pénzt kap). Fontos azonban kiemelni, hogy az ökológiai mezőgazdaság „mellékhatásai” igen kedvezőek. Ezek közé sorolhatjuk a magas természeti változatosságot, a környező táj ápolását, a vegyszermentes  termelés környezetkímélő hatását. Az ipari mezőgazdasággal ellentétben az ökológiai gazdálkodás a tájat nem uniformizálni igyekszik, hanem próbál ahhoz alkalmazkodni. Ehhez szükséges, hogy az adott környezeti viszonyokhoz, klímához alkalmazkodott fajtákat válasszon a termelésben, ezzel azonban a régi, hagyományos tájfajták fennmaradásait is segíti. Szintén a hatékonyság kérdéseit feszegeti, hogy az ökológiai termelés igen munkaerő igényes, ami egy gazdasági vállalkozás esetén növeli a költségeket. Azonban itt fontos kiemelni, hogy mivel nem támaszkodik külső forrásokra (műtrágya, permetszer) ideális megoldást nyújthat elszegényedett, munkanélküli vidéki közösségeknek az éhezés és a gazdasági kiszolgáltatottság problémáira. Az ökológiai mezőgazdaságban rejlő lehetőségek  világszerte a kiutat jelenthetik a vidék kiüresedéséből, ugyanis kis léptékű, a környezethez alkalmazkodó élelmiszertermelést tesz lehetővé.

A könnyebb eligazodás érdekében az alábbi táblázatban összevetettük az ökológia és az ipari mezőgazdaság tulajdonságait.

ökotáblázat

Az ökológiai és az ipari mezőgazdaság összehasonlítása. A nagyobb képért kattintson!

 

Reklámok

Kevesebb hússal, egészségesen: Vitaminok és ásványi anyagok a növényi alapú táplálkozásban

A vitaminok olyan szerves vegyületek, amelyek az emberi szervezet működéséhez kis mennyiségben ugyan, de elengedhetetlenek, szervezetünk azonban többnyire nem képes őket előállítani.  A vitaminok szerepet játszanak testünk működésének szabályozásában, nem megfelelő vitaminbevitel esetén jellemző hiánytünetek jelentkeznek, amelyeket a megfelelő vitaminbevitellel megszüntethetünk. A vitaminokat jellemzően két csoportra, vízben és zsírban oldódó vitaminokra osztják- ez utóbbiak hasznosulásához és tárolásához az étrendben megfelelő mennyiségű zsiradékra van szükségünk. Az emberi szervezet működéséhet a vitaminokon kívül még szervetlen ásványi elemekre is szükség van, nagyobb mennyiségben makroelemekre (nátrium, magnézium, foszfor, kén, klór, kálium, kálcium), kisebb mennyiségben pedig mikroelemekre (pl. cink, fluor, jód)

Bár a zöldségek és a gyümölcsök jellemzően nagy mennyiségben tartalmaznak vitaminokat és ásványi elemeket, bizonyos csoportokhoz elsősorban állati eredetű élelmiszerekből juthatunk hozzá. Amennyiben kevesebb (vagy semennyi) állati eredetű terméket fogyasztunk, érdemes tudatosan olyan étrendet összeállítani, amely a vitaminok és ásványi anyagok teljes skáláját lefedi. Jó tudni, hogy míg az ásványi anyagok főzés/ különböző konyhai technikák bevetése esetén is megmaradnak, addig a vitaminok bizonyos hő vagy mikrohullám mennyiség esetén rohamosan bomlásnak indulnak- ezért is érdemes zöldségeket- gyümölcsöket lehetőleg nyersen (is) fogyasztani.

Az alábbiakban bemutatjuk azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat, amelyek egy főként növényi alapú étrendben kellő odafigyelés nélkül hiányozhatnak- és bemutatjuk az alternatív forrásokat. Amennyiben a főként növényi alapú étrend megfelelően változatos és szezonális, a többi vitaminból és ásványi anyagból különösebb odafigyelés nélkül is megfelelő mennyiséget juttatunk a szervezetünkbe.

B12 vitamin

A B12 vitaminra a megfelelő idegműködéshez és a vörösvérsejtek előállításához van elsősorban szükségünk, hiányában vérszegénység és különböző idegrendszeri/ mentális tünetek léphetnek föl. Előállítására csak algák és baktériumok képesek, az emberi táplálkozás során elsősorban a táplálékláncon keresztül az állati termékekből juthatunk hozzá. A tudományos kutatások egyelőre ellentmondásos eredményeket hoztak arra a kérdésre, hogy az emberi szervezet képes e közvetlenül az algákból vagy algakészítményekből felvenni a B12 vitamint, ezért szigorú vegán étrend folytatása esetén a B12 vitamin pótlására étrend kiegészítők, vitaminnal dúsított élelmiszerek fogyasztásával van módunk. Amennyiben alkalmanként fogyasztunk állati eredetű termékeket, érdemes tudni, hogy a B12 vitamin legmagasabb koncentrációban a vörös húsban, a májban és a tojássárgájában található.

D- vitamin

Bár a D- vitamint szervezetünk megfelelő mennyiségű napsütés hatására maga is képes előállítani, a rövid téli nappalok során a napfény ehhez nem elegendő. A D- vitamin szerepe a szervezetben a foszfor és kalcium szintek szabályozása, hiányában a táplálékkal bevitt kalcium nem tud eljutni a csontokba, csontritkulás alakulhat ki. D- vitamin elsősorban állati eredetű élelmiszerekben, tojásban, májban és olajos halakban található. A növények egyáltalán nem tartalmaznak D- vitamint, azonban a gombák, amennyiben jutottak egy kevés természetes vagy UV fényhez szintetizálnak D- vitamint, ezért vegánoknak érdemes sok, lehetőleg vadon termő gombát fogyasztani.

Vas

A vasnak kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlen szerepe van a vér oxigénszállító képességének kialakításában. Érdemes tudni, hogy a vas a növényi és állati eredetű élelmiszerekben különböző formában található, a növényekből fölvett vasat a szervezetünknek előbb át kell alakítania, amiben a C- vitaminnak is szerepe van. A megfelelő vas ellátáshoz tehát fogyasszunk vasban gazdag élelmiszereket- spenótot, káposztát, babot, szőlőt és figyeljünk oda a megfelelő C- vitamin bevitelre is.

A friss spenót kalciumban, vasban is gazdag, fogyasszuk minél gyakrabban!

A friss spenót kalciumban, vasban is gazdag, fogyasszuk minél gyakrabban!

Kalcium

Széles körben ismert, hogy kalciumra elsősorban a csontok szilárdságának kialakításához van szükség, ezen kívül azonban fontos szerepe van az idegrendszer és az izomzat üzeneteinek közvetítésében,valamint a vérnyomás szabályozásában is. A tej és tejtermékek fogyasztása köztudottan segít a megfelelő kalcium bevitel elérésében, azonban például tejből majdnem egy litert kéne meginnunk naponta, ha csak ebből szeretnénk fedezni a napi kalcium szükségletünket. Ezért érdemes tudni, hogy a gabonák közül a zab és az amaránt, az olajos magvak közül a szezám, a mandula és a napraforgó mag, a zöldségek közül pedig a brokkoli és a leveles zöldségek tartalmaznak nagy mennyiségben kalciumot.

Források:

  1.   1,
  2.  Watanabe Fumio, et al. “Characterization and bioavailability of vitamin B12-compounds from edible algae.” Journal of nutritional science and vitaminology 48.5 (2002): 325-331.
  3. Watanabe Fumio. “Vitamin B12 sources and bioavailability.” Experimental Biology and Medicine 232.10 (2007): 1266-1274.
  4. Smolin Lori A., Grosvenor Mary B. “Nutrition- Science and applications”, 2008. Wiley

Gabonák szerepe a növényi alapú táplálkozásban

Szinte nap mint nap eszünk kenyeret, rizst, müzliket de vajon milyen gyakran fordul elő az étrendünkben a köles, a bulgur vagy akár a quinoa? Az egészséges, növényi alapú táplálkozás egyik alappillérét a gabonák alkotják, a Harvard Egyetem táplálkozástudományi kutatói javaslatai alapján érdemes figyelni arra, hogy mindennapi étkezésünk negyedrészt teljesértékű gabonákból álljon. A gabonák nagy előnye azon túl, hogy tápanyagban gazdagok, ízletesen, változatosan elkészíthetők és laktatók, hogy olcsók és  egészségesek is.

20140213_155917

A gabonaféléket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. A feldolgozottságuk alapján megkülönböztetünk teljes kiőrlésű  és finomított gabonákat. A teljes kiőrlésű gabonák tartalmazzák az egész magot, maghéjjal együtt. Közéjük tartoznak a teljes kiőrlésű lisztek, a bulgur, az árpa, a köles, a zabpehely, az egész kukoricaliszt (polenta) és a barna rizs.

A finomított gabonák az őrlés során elveszítik a csírájukat, aminek köszönhetően a textúrájuk finomabbá válik és tovább is eltarthatók, ugyanakkor fontos rostok, vas és sok B vitamin is kárba veszik. Emiatt a legtöbb finomított gabonát gazdagítják bizonyos B vitaminokkal (thiamin, riboflavin, niacin, folsav) és vassal is. Jó példa a finomított gabonákra a fehér liszt, kukoricaliszt, az ezekből sült fehérkenyér és a fehérrizs. Több táplálkozástudományi kutatás eredményei alapján a teljeskiőrlésű gabonák kedvezőbb élettani hatással rendelkeznek, mint a finomított társaik, így érdemes a gabonafogyasztásunk felét ebből a csoportból fedezni.

Megkülönböztetjük még a gluténmentes és glutént tartalmazó gabonákat. A glutén két fehérje, a a gliadin és a glutenin keveréke, mely  a búza, a tönköly, a rozs, az árpa és a zab magjainak belső részében található a keményítővel együtt. Előfordul, hogy a szervezet képtelen megemészteni ezt a fehérjét, ami glutén- vagy lisztérzékenységhez vezet, ez búza- vagy glutén intoleranciát jelent. A gluténmentes gabonafélék közé tartozik a köles, a rizs, a kukorica, a hajdina, a quinoa és az amaránt.

Mint arról már korábbi cikkünkben is szó esett, hogyha kiegyensúlyozottan szeretnénk étkezni, kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjék fogyasztása. A gabonák kiváló fehérjeforrások, hisz tartalmazzák szinte az összes esszenciális aminosavat. A fehérjéken kívül pedig vas, cink- és kalcium is nagymértékben fordul elő bennük. A teljes kiőrlésű gabonákban lévő rostoknak köszönhetően megelőzhető ill. csökkenthető több civilizációs betegség kialakulásának esélye, többek közt a szívkoszorúér  megbetegedéseké, vastagbélráké, diabéteszé valamint a divertikulitiszé. A B vitaminok az anyagcserében játszanak fontos szerepet, ugyanis segítik a proteinek, zsírok és szénhidrátok lebontását. Emellett pedig az idegrendszer egészséges működéséhez is elengedhetetlen a jelenlétük. A gabonafélékben fellelhető vasak a keringési rendszer működéséhez járulnak hozzá, a magnézium a mozgásszervek működésében fontos, a szelén pedig az immunrendszer egészségéhez szükséges.

A gabonák tehát többféle formában, kenyértől kezdve a köreteken át az édességekkel bezárólag kerülhetnek az asztalunkra, így szinte megunhatatlan variációs lehetőséget kínálnak. További cikkeinkben egy-egy gabonatípust ismerhetnek majd meg részletesebben.

Források: 1., 2.

Kevesebb hússal, egészségesen: Zsírok és olajok a növényi alapú táplálkozásban

Mint tudjuk, a túlzott zsiradék fogyasztás az emberi szervezet számára nem túl előnyös, arról azonban ritkábban esik szó, hogy milyen fontos élettani szerepet játszanak a zsírok és olajok az emberi szervezet megfelelő működésében. Zsírok nélkül az úgynevezett zsírban oldódó vitaminok (A,D, E,K) nem tudnak a szervezetben hasznosulni, de ezen kívül a zsíroknak fontos szerepe van a sejtfalak rugalmasságának és áteresztőképességének kialakításában, az energia hosszú távú tárolásában, az idegrendszer megfelelő működésének biztosításában és bizonyos szállító molekulák kialakításában.

A zsírok és olajok kémiai szempontból a trigliceridek közé tartoznak; egy glicerin vázra különböző hosszú láncú zsírsavak épülnek, ezek tulajdonságai és kombinációja fogja meghatározni a zsírok és olajok tulajdonságát. Telített zsírsavak esetében a zsírsavak szén atomjainak mindegyikéhez kapcsolódik egy hidrogén atom, míg a telítetlen zsírsavak esetében bizonyos szénatomokhoz nem kapcsolódik maximális számú hidrogén atom. Ezek a tulajdonságok a gyakorlatban a zsírok olvadási pontjára és élettani szerepükre is hatással vannak. A telített és telítetlen zsírsavak egy vegyületen belül különböző mértékben vannak jelen, bizonyos típusok az egyikből többet, a másikból kevesebbet tartalmaznak. Általában a szobahőmérsékleten szilárd anyagokat zsíroknak, míg a szobahőmérsékletek folyékonyakat olajnak nevezzük. Általában elmondható, hogy optimális esetben az emberi szervezetnek 60- 65 gramm zsírra van szüksége naponta (ez kb. 4 evőkanálnak feleltethető meg), amelynek maximum 25%- a lehet telített zsírsav, a többi lehetőleg telítetlen zsírsavakból álljon.

A telített zsírsavak fogyasztását az elmúlt évtizedekben az orvostudomány szoros összefüggésbe hozta a keringési rendellenességek kialakulásával, elsősorban a vér koleszterin szintjére gyakorolt hatásuk miatt. Szervezetünknek azonban ezekre a vegyületekre is szüksége van, bár az elmondható, hogy kisebb mértékben, mint a telítetlen zsírsavakra. Nagyobb problémát jelentenek a transz- zsírok, amelyek a mesterséges zsiradékok (margarinok, sütőzsiradékok) előállításakor keletkeznek. A transz- zsíroknak az emberi szervezetben semmilyen ismert biológiai funkciója nincsen, ellenben bizonyítottan összefüggnek a magas „rossz” koleszterinszint és ezáltal a keringési betegségek kialakulásával. Bár minimális mértékben a vörös húsok és tejtermékek is tartalmaznak transz- zsírsavakat, a leginkább mégis az erősen feldolgozott élelmiszerek, pl. a cukrászipari termékek, a gyorséttermi ételek, levesporok és a zsiradékban sült ételek tartalmazzák nagy mértékben ezeket a vegyületeket. Magyarországon 2014 februárjában lépett életbe az a szabályozás, amely az ételek zsírtartalmának 2%- ában maximalizálja a megengedett transz- zsír tartalmat. Ettől függetlenül sok gyorséttermi étellel, kakaómasszával, hidrogénezett olajokkal készült péksüteménnyel még mindig lehetséges az egészséges mértéknél több transz- zsírt bevinni a szervezetünkbe.

A fehérjékhez hasonlóan a zsírok között is találunk esszenciális zsírsavakat, melyek elengedhetetlenek az emberi szervezet működéséhez, azonban külső forrásból kell őket bevinni. Ebben a csoportba tartoznak a többszörösen telítetlen omega- 3 és omega- 6 zsírsavak, amelyeket a reklámokból és margarincsomagolásokról már jól ismerünk. Érdemes azonban ezeket is étrendkiegészítők és margarin helyett természetes formában bejuttatni a szervezetbe. Az optimális arány az emberi szervezet számára 5 egység omega 6 és egy  egység omega 3 zsírsav bevitel. Omega 3 zsírsavak elsősorban a tengeri halak zsírjában és bizonyos növényi olajakban fordulnak elő. Bár alapjában véve a tengeri halak egészséges fehérje és zsírforrásnak számítanak, a tengervizek szennyezettsége révén nagymértékben tartalmazhatnak nehézfémeket. Helyette a növényi alapú táplálkozásban a lenmag, a chiamag, a dió, a kender és a repce magok, illetve olajok fogyasztásával juttathatjuk szervezetünket megfelelő mennyiségű omega 3 zsírsavhoz. Az omega 6 zsírsavak állati eredetű forrásai a tojás és a szárnyas hús, de a növényevők bátran válogathatnak a különböző olajos magvak és hidegen préselt növényi olajok (kukorica, napraforgó, repce, len) közül. A lényeg itt is elsősorban a változatosság és a mértékletesség, az mindenesetre egyértelmű, hogy jót teszünk szervezetünkkel, ha egy zacskó chips helyett egy marék mandulát ropogtatunk el.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a fent leírtakat, hogy segítsük az eligazodást.

Zsírok

Források: 1, 2, 3, 4, 5, Wikipedia szócikkek: Fat, Trans- fat, Saturated fat, Unsaturated fat, Omega 6, Omega 3

Kevesebb hússal, egészségesen: Fehérjeforrások a növényi alapú táplálkozásban

Vegetáriánusok, vegánok gyakran szembesülnek a kérdéssel: Ha nem eszel húst (tejet, tojást) akkor mégis mit eszel? A leggyakrabban talán a megfelelő fehérjebevitel áll a támadások középpontjában- sokak számára hús nélkül ez elképzelhetetlen. Megfelelő körültekintéssel pedig hús nélkül is lehetséges az egészséges, fehérjében gazdag táplálkozás kialakítása; kicsit több odafigyeléssel pedig egy állati eredetű termékektől teljesen mentes, vegán életmód is kielégítheti az emberi szervezet minden igényét.

Az élő szervezet működéséhez elengedhetetlenek a fehérjék- a szervezet szabályozását végző enzimek, hormonok, a vérünkben oxigént szállító molekulák, a test minden apró részletében jelen lévő felépítő molekulák mind- mind a fehérjék népes családjába tartoznak. A fehérjéket aminosavak építik fel, ezekből 21 különböző létezik. A különböző aminosavak számától, típusától és sorrendjétől függ egy adott fehérje sajátossága, funkciója. A 21 aminosavból 12-őt a szervezetünk maga is képes előállítani építőelemeiből- szénből, nitrogénből, oxigénből és egyéb atomokból- van azonban 9, úgynevezett esszenciális aminosav, melyet az emberi szervezetbe a táplálékkal kell bejuttatni. Amikor tehát a megfelelő fehérjebevitelről beszélünk, érdemes szem előtt tartani, hogy ez nem csupán mennyiségi kérdés, hanem a bevitt fehérjék kedvező összetételére is vonatkozik. Nehezíti a dolgunkat, hogy szemben a zsírral és bizonyos vitaminokkal, a szabad aminosavak gyorsan kiürülnek a szervezetünkből, ezért fontos a napi rendszerű, minden szükséges aminosavat tartalmazó fehérjék fogyasztása.

Teljes értékű fehérjének azokat az ételeket nevezzük, amelyeknek az aminosav összetétele arányaiban megközelíti az emberi szervezetben található fehérjék aminosav összetételét. Értelemszerűen ebbe a csoportba elsősorban az állati eredetű élelmiszerek, húsok,tejtermékek és a tojás tartoznak, valamint a növényi eredetű ételek közül a szója és annak különböző feldolgozott termékei (tofu, szójatej). Ám akkor sem kell kétségbe esnünk, ha sem húst, sem szójatermékeket nem fogyasztunk. A nap folyamán, ha megfelelően kombináljuk az ételeket, minden esszenciális aminosavat be tudunk juttatni a szervezetünkbe.

Mivel a növényi szervezet működéséhez is elengedhetetlen a  fehérjék jelenléte, elmondhatjuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben minden növényi eredetű táplálékban található bizonyos mennyiségű fehérje. A leginkább fehérje dús ételek közé tartoznak a hüvelyesek (pl. bab, lencse, borsó, csicseriborsó, szója), az olajos magvak (pl. dió, mandula, mogyoró, napraforgó mag, szezámmag), a különböző gabonák (pl. zab, búza, köles, quinoa, amaránt), valamint a sötétzöld zöldségek (spenót, kelkáposzta). Amennyiben ezen táplálékcsoportok mindegyikéből fogyasztunk 1-2 félét a nap folyamán, friss, szezonális zöldségekkel kiegészítve, minden esszenciális aminosavat be tudunk juttatni a szervezetünkbe. Ha lakto- ovo vegetáriánusok vagyunk, a tojás és a tejtermékek fogyasztásával méginkább megkönnyíthetjük a dolgunkat, ezek az élelmiszerek ugyanis nagy mennyiségben tartalmazzák az emberi szervezet működéséhez szükséges esszenciális aminosavakat.

De mégis mennyi fehérjére van szüksége az emberi szervezetnek? A 20. század közepe óta az orvosok és a tápláléktudományokkal foglalkozó szakemberek nem igen jutnak dűlőre a kérdés felett, az elmúlt évtizedekben feltehetőleg túlértékerték a fehérje bevitel szükséges mennyiségét. Különböző fogyókúrás módszereknél is gyakran ajánlják a magas fehérjetartalmú étkezést és a szénhidrátok elhagyását az étrendből, miközben 1 gramm fehérje és 1 gramm szénhidrát is 4 kalóriát tartalmaz, tehát a testsúlyra gyakorolt hatásuk mintegy azonos. Bár a megfelelő izomműködéshez, így a testedzés hatásosságához valóban hozzájárulnak a fehérjék, akkora mennyiségben azonban nincs rájuk szükség, mint amilyen dózisokat a ma oly divatos testépítő szerek, fehérje turmixok tartalmaznak. A húsfogyasztás széles körű elterjedésének és mindennapivá válásával a fejlett országokban egy átlagos felnőtt az ajánlott fehérje mennyiség többszörösét viszi be szervezetébe, ez pedig egészségügyi problémákhoz- pl.  a vesék megbetegedéséhez vezethet. A manapság táplálkozási szakemberek által ajánlott napi fehérje mennyisség egy átlagos felnőtt számára 40- 50 gramm, amely komoly fizikai aktivitás (sport, fizikai munka) esetén akár 30- 40% – al is megnövekedhet.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a magas fehérje tartalmú élelmiszerek 100 grammra vonatkoztatott fehérje tartalmát. A csak főzve fogyasztható élelmiszerek esetén (húsok, hüvelyesek) 100 gramm nyers vagy száraz alapanyag megfőzött formájára vonatkoznak az értékek.

fehérje

Források: 1, 2, 3, 4, 5

A GDP-n túl: Az ökológiai lábnyom

Az emberi élet és az emberi tevékenységek minden formája a természetes erőforrásoktól, a Föld biológiai eltartóképességétől függ. A fenntarthatóság megvalósulása érdekében elengedhetetlen, hogy a természeti erőforrások felhasználásának mértéke ne haladja meg azok regenerációs képességét. Az ökológiai lábnyom indexet Mathis Wackernagel az 1990-es évek elején dolgozta ki azzal a céllal, hogy a bolygónk által nyújtott természeti erőforrásokat és azok felhasználásának mértékét számszerűsíteni tudjuk.

Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy egy egyén, egy termék vagy egy  közösség igényei  kielégítéséhez mekkora termőterület és vízterület szükséges. Mivel a gazdaság nemzetközileg működik, a fogyasztás hatásai nem állnak meg az országhatárnál: az ökológiai lábnyom mértékegysége ezért a globális hektár(gha). Az ökológiai lábnyom megmutatja az élelmiszer és a rostanyagok előállításához szükséges terület, az épületekhez és utakhoz szükséges terület, és az életvitel során felszabaduló káros anyagok hatástalanításához szükséges terület nagyságát (például a felszabadul széndioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága). Az ökológiai lábnyom jól összevethető a Föld természetes önmegújító kapacitásával  is, azaz, hogy hány hektár termőföld áll rendelkezésre globálisan- így kimutatható, hogy egy egyén vagy egy közösség hány Földnyi területet igényelnének szükségleteik fenntartásához, ha mindenki úgy élne a Földön, mint ők.

kép

Az ökológiai lábnyom számításánál figyelembe vett területek és az azok által nyújtott erőforrások

Az 1970-es évek óta az emberiség több erőforrást használ évente, mint amit a Föld regenerálni képes, jelenleg 1,5 szer gyorsabban éljük fel az erőforrásokat, mint ahogy azok képesek regenerálódni.  A magyar lakosság ökológiai lábnyoma 3 gha/ fő, ami európai viszonylatban igen alacsonynak mondható, azonban ha a Föld egész lakossága úgy élne, mint a magyar átlag, így is több, mint másfél bolygóra lenne szükség.  Általánosságban elmondható, hogy a Föld szegényebb lakosai, az iparosodásban visszamaradt országok kisebb ökológiai lábnyommal rendelkeznek; a fejlettebb országokban az ökológiai lábnyom pedig nagyban függ az egyéni fogyasztási szokások és a környezetvédelmi döntésektől.

Az erőforrásokon való túllövés, vagyis a  túlhalászat, az erdőborítás csökkenése, az édesvízkészletek kimerítése, a károsanyag kibocsájtás növekedése olyan környezeti és társadalmi problémákhoz vezetnek, mint a globális klímaváltozás, a természeti sokféleség csökkenése és  társadalmi feszültségek (éhezés, tömeges elvándorlás). A környezet eltartóképességén túllövő fogyasztás elsősorban a szegények néprétegeket érintik, akik az erőforráshiányból nem képesek kivásárolni magukat- mivel életmódjuk leginkább a természetes erőforrások elérhetőségére épít.

Az ökológiai kapacitás és a természeti erőforrások felhasználásának mértékének számszerűsítése felhívják a figyelmet az eddigi szokások megváltoztatásának szükségességére.A Global Footprint Network (Globális Lábnyom Hálózat) 2003-ban azzal a céllal jött létre, hogy felgyorsítsa és komoly tudományos alapokra helyezze az ökológiai lábnyom kutatását és segítséget nyújtsanak, hogy társadalmunk a Föld eltartó képességén belül  képes legyen fennmaradni.

Felhasznált források: Global Footprint Network,   Wikipedia,                                          Wackernagel, Mathis, et al. “National natural capital accounting with the ecological footprint concept.” Ecological economics 29.3 (1999): 375-390.

Fenntarthatóság

Az elmúlt évszázadban a technológiai és gazdasági fejlődés eddig soha nem látott eredményeket hozott az emberek egészsége és az anyagi jólét területén, ennek a fejlődésnek a nem kívánatos mellékhatásairól eleinte azonban nem igen esett szó: az ökoszisztéma folyamatos kizsákmányolása és pusztulása, a társadalmi egyenlőtlenségek kiéleződése, az anyagi jólét igazságtalan eloszlása.

Fontos megértenünk, hogy társadalmi és gazdasági rendszereink a természetes rendszerekbe ágyazva működnek, a természetes erőforrásoktól függnek. Ha ezeket ellehetetlenítjük, hosszú távon nem tudjuk fenntartani a társadalom működését.  A fenntartható fejlődés fogalma először 1987- ben az ENSZ úgynevezett Brundtland vagy „Közös jövőnk” jelentésében jelent meg, mint „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől”. A fenntarthatóság tehát az emberi társadalom képessége arra, hogy a természettel együttműködve, a természetes körfolyamatokat figyelembe véve hosszú távon működőképes maradjon.

A fenntarthatóságnak három, egymásba ágyazott pillére van, a fenntartható fejlődés valójában csak akkor valósulhat meg, ha a fenntarthatóság kritériumai mindhárom pillér esetében teljesülnek.

Pillér Fenntarthatósági kritériumok
Környezeti
  • A nem megújuló erőforrások felhasználásának csökkentése
  • A környezetszennyezés megállítása
  • természetes, lebomló anyagok használatának előnyben részesítése
  • A szemét, a felesleg minimalizálása;
Társadalmi
  • A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése
  • Az alapvető emberi igények kielégítése, a szegénység eltörlése
  • Az alapvető emberi jogok globális megvalósulása
Gazdasági
  • A rendelkezésre álló erőforrások igazságos elosztása és hatékony felhasználása, amely hosszú távú hasznosítást tesz lehetővé
  • Az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások számszerűsítése és beépítése a termékek árába
  • Lokális központú gazdasági rendszerek
  • Társadalmi vállalkozások

Az ENSZ által kezdeményezett Föld Charta a globális közösség közös etikai értékrendjét fogalmazza meg, amely hangsúlyozza mindannyiunk felelősségét egy fenntartható jövő megvalósításában:

„A Föld történelmének kritikus pontjához érkeztünk, amikor az emberiségnek döntenie kell a jövőjéről. Ahogy világunk egyre inkább sebezhetővé válik, a jövő egyszerre tartogat veszélyeket és új lehetőségeket. Annak érdekében, hogy előre tudjunk lépni, fel kell ismernünk, hogy a hatalmas kulturális és természetes változatosság közepette egy közös emberi család vagyunk közös sorssal. Össze kell fognunk, hogy egy fenntartható, globális közösséget hozzunk létre, amely a természet tiszteletére, az emberi jogokra, a gazdasági igazságosságra és a béke kultúrájára épít. „

Források: Wikipedia, The Natural Step, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács

A GDP-n túl: Bruttó Nemzeti Boldogság

A sikeresség mutatói, mint például a GDP nem csupán mérik egy társadalom sikerességét, de jól tükrözik a társadalom értékrendjét, a sikeres fejlődés vélt irányát is. A GDP esetében ez az irány  a nemzeti jövedelem fejlesztése, a gazdasági teljesítmény fokozása; az üzenet pedig egyértelmű: A siker és a boldogság kulcsa az anyagi jólét. Bár ez a feltevés az alapvető szükségleteink kielégítésének szintjéig mindenképpen megállja a helyét, egy bizonyos pont után az anyagi javak felhalmozása már nem fog minket boldogabbá tenni. A felesleges fogyasztás mára társadalmunk egyik hajtóerejévé vált és amellett, hogy nem tesz minket boldoggá, a természeti erőforrások kimerüléséhez, komoly környezeti és társadalmi károkhoz vezet- amely mellékhatások a gazdasági mutatókban nem tükröződnek.

Az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt a GDP- nél átfogóbb mutatók kidolgozására, amelyek nem csak a gazdasági teljesítményt, hanem a társadalom tagjainak  jólétét és  a környezeti hatásokat is tükrözik. Ezek közül talán a leginkább ismertté vált, immáron az ENSZ által is hivatalosan elfogadott  mutató a Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB). A BNB mutatót az 1970-es években Bhután negyedik királya hívta életre azzal a céllal, hogy az akkor igencsak elmaradott kis ország fejlődésének irányát kijelölje. Összhangban a buddhista tanításokkal, a nemzeti boldogságra építő fejlődés az emberek egyéni jólétét tartja szem előtt, amely szemben a GDP kizárólag gazdasági megközelítésével magában foglalja a kulturális, a társadalmi, a politikai és mentális jólétet is. A BNB a különböző társadalmi csoportok között kategorikus összehasonlítást tesz lehetővé, amivel hozzájárul jól célzott, a valós problémákra választ kereső megoldások megvalósulásához.

A jólét és a boldogság kutatásával Bhutánban már egy, a témára szakosodott kutatóintézet foglalkozik, amely az elmúlt 40 évben folyamatosan fejlesztette a boldogság kutatásának módszertanát. Jelenleg a BNB index 9 kategóriában összesen 33 különböző mutatóból áll össze. A mutatók méréséhez társadalomtudományi és közgazdaságtudományi módszertant egyaránt alkalmaznak, ezzel egy elegyet létrehozva az egyén helyzetének önmaga által történő szubjektív, és egzakt számokkal mérhető objektív jólétének megállapításához.

A BNB mérések által jelenleg használt 9 kategória a következő:

  • Pszichológiai jólét: A vizsgált személy belső, szubjektív elégedettsége az élettel. A jelenleg széles körben használt társadalmi mutatók csak objektíven ítélik meg egy társadalom jólétét – pl. bűnözési statisztikák, válási statisztikák stb. – ezek azonban nem tükrözik az egyén által megítélt boldogságot, az emberi kapcsolatok minőségét, az élettel való elégedettséget.  A pszichológia jólét nem feltétlenül következik a gazdasági jólétből- az ugyanis gyakran az emberek folyamatos elégedetlenségéhez vezet. Fordítva viszont elmondható, hogy egy életével elégedett ember feltehetőleg jobban fog teljesíteni gazdasági szempontból is.
  • Életminőség: A vizsgált személy anyagi jóléte és a társadalmi erőforrásokhoz (oktatás, egészségügy) való hozzáférésének mértéke, amely tényezők azonban nem kizárólag a gazdasági szempontból vett bevételekből eredeztethetőek.
  • Egészség: A testi és a szellemi jólét mutatói
  • Oktatás: Nem csak a hagyományos tantárgyak elsajátításában, de a kreatív tanulás és önkifejezés területén elért sikereket is méri. A jó oktatás nem csak tudást, de értékrendet és kultúrát is közvetít.
  • Kultúra: A közös identitás kialakítása, a közösség negatív külső behatásoktól való védelme érdekében elengedhetetlen a kulturális hagyományok megőrzése, a társadalom kulturális sokszínűségének fenntartása.
  • Időbeosztás: Egyensúly a fizetett munka, a fizetetlen munka (otthoni és társadalmi munka) és a szabadidő között. A megkérdezettek egy napjuk időbeosztásának ismertetésével jó képet festhetnek egy társadalom működéséről.
  • Jó kormányzás: Egyéni részvétel a politikai folyamatokban (a politikai jogok gyakorlása) és hozzáférés a kormányzati szolgáltatásokhoz.
  • Közösségi kapcsolatok: Segít megítélni a társadalmon belüli közösségi kapcsolatok minőségét, mivel ezek jelentősen hozzájárulnak egy társadalom fenntartható működéséhez. A mutatók a társadalmi felelősségvállalást (önkéntes munka, adományozás), a közösségi kapcsolatokat, a családi kapcsolatokat és a biztonságérzetet tükrözik legfőbb értékekként.
  • Természeti sokféleség és fenntarthatóság: Az emberi egészség és jólét, a társadalmi működés hosszútávú fenntarthatósága nagymértékben függ a természetes környezet minőségétől.
Bruttó nemzeti

Kategóriák és mutatók a Bruttó Nemzeti Boldogság méréséhez

 

Nagyfokú szubjektivitása miatt érték kritikák a BNB indexét, ugyanis a mutatók jelentős része a megkérdezettek egyéni megítélésére épít, ami a fejlődés kutatásának egy új szemléletmódját teszi szükségessé. Ezen kívül felmerülő probléma még, hogy a BNB kidolgozása során a bhutáni kultúra és értékrend központi szerepet kapott, ezáltal változtatás nélkül nem alkalmazható más országokra, így elveszik az eredmények összehasonlításának lehetősége is. Ettől független a Bruttó Nemzeti Boldogság gazdasága egy kis ország részére egyértelműen kijelölte a változás irányát, ami Bhután esetében nem az eszetlen iparosodás, hanem a kulturális és természeti örökségekre építő, a társadalmi jólétet szem előtt tartó megfontolt fejlődés.

Források:     The Second International Conference on Gross National Happiness, Gross National Happiness hivatalos oldal, The Centre for Bhutan Studies

Modern mezőgazdaság: Folyamatosan csökkenő változatosság

A változatosság csökkenése különböző szinteken figyelhető meg- megjelenik a termesztett növényfajták választékának csökkenésében, a természetes vagy természetközeli élőhelyek eltűnésében és a mezőgazdasági termelés közvetlen vagy közvetett hatásai révén eltűnő/ visszaszoruló élőlények sokszínűségében. A környezeti rendszerekről elmondható, hogy minél nagyobb változatosságot mutatnak, annál stabilabbak, vagyis annál jobban ellenállnak a nem várt környezeti eseményeknek. A változatosság csökkenésével a mezőgazdasági rendszerek és az általuk megváltoztatott természetes rendszerek egyre sebezhetőbbé válnak.

Modern mezőgazdaság: Ipari léptékű állattenyésztés

Az állattartás eredetileg azt a célt is szolgálta egy gazdaság életében, hogy a visszamaradt növényi  részeket jól hasznosítható, tápanyagban gazdag trágyává alakítsák, a hústermelés így a lehetőségekhez és nem az igényekhez igazodott. Mára a húsfogyasztás elterjedésével a hústermelés a növekedő igényekhez alkalmazkodva, a hatékonyság növelését szem előtt tartva működik. Az ipari állattartás azonban ezt a tápanyagkörforgást a visszájára fordította: mára az állattartó telepekről nagymennyiségben kikerülő, koncentrált trágya inkább okoz környezeti károkat, mint hasznot. A felesleges tápanyagok újrahasznosítása helyett a haszonállatok ma közel annyi gabonát fogyasztanak, mint a Föld emberi lakossága, amelyet igen alacsony hatékonysággal alakítanak át az emberi étkezésbe illeszthető tápanyaggá.