Mezőgazdaság kategória bejegyzései

Ökológiai (bio) mezőgazdaság

Az ökológiai mezőgazdaság irányzata az ipari mezőgazdaság alternatívájaként jött létre, bár fontos megemlíteni, hogy az ipari mezőgazdaság 20. századi elterjedése előtt minden mezőgazdasági termelés alapértelmezés szerint bio módon történt. Az ipari mezőgazdaság környezet és társadalomkárosító hatásairól ebben a cikkünkben írtunk, alább pedig szeretnénk szemléltetni, hogy miért jelenthet az ökológiai szemléletű mezőgazdaság életképes alternatívát az emberiség élelemellátásának hosszútávú megvalósítására.

Az ökológia tudománya az élőlények egymás és környezetük közötti kapcsolatát kutatja. A természetben a tápanyagok és az energia körforgásában a különböző élőlényeknek különböző szerep jut, az azonban jellemző, hogy a természet az emberi rendszerekhez képest igen hatékonyan, mondhatni hulladéktermelés nélkül működik. Ami az egyik élőlény mellékterméke, az egy másik élőlénynek a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat jelenti. Az élőlények között azonban egyéb kapcsolatok is kialakulhatnak, amelyek lehetnek kedvezőek (pl. a gombák és fák gyökerei között kialakuló kapcsolat, amely mindkét fél számára kedvező életfeltételeket biztosít) vagy kedvezőtlenek (pl. amikor két élőlény ugyanazon erőforrásokért kénytelen versenyezni).

Az ökológiai vagy bio mezőgazdaság alapja az imént ismertetett ökológiai kölcsönhatások kiaknázására épít. Az ipari mezőgazdasággal ellentétben vegyszereket, műtrágyákat nem használ, bár bizonyos ásványi eredetű tápanyagok és természetes anyagokból nyert permetszerek engedélyezettek. A lényeg azonban, hogy a növényvédelem és a tápanyagellátás kérdéseire a választ az ökológiai mezőgazdaság elsősorban a természetes folyamatokban keresi. A gyakorlatban a tápanyagellátás az állati eredetű trágyák, növényi komposztok és a veszteségek csökkentésére épít, amely például a betakarítás után a növényi maradványok területen hagyását jelentheti. A növényvédelemben az ökológiai mezőgazdaság elsősorban arra épít, hogy egy kellően változatos mezőgazdasági rendszerben a kártevők is nehezebben szaporodnak el. Ha már megtörtént a baj, a biogazda a kártevők természetes ellenségeire számíthat. Hogy a természetes ellenségeknek megfelelő életkörülményeket teremtsen és hogy a természetes folyamatok megfelelően segítsék a mezőgazdasági termelést, a jó biogazda tudománya nem áll meg a  búzaföld határán. A klasszikus értelemben vett ökológiai gazdaság a nem mezőgazdasági termelésbe vont területeket, a környező tájat is ápolja, hiszen hosszútávú fennmaradása ettől is függ. A gyakori vélekedéssel ellentétben az ökológiai mezőgazdaság nem egyenlő a paraszti gazdálkodással, az ősi mezőgazdasággal. Bár gyakran épít a hagyományosan bevált, helyi technikákra,  az elmúlt évtizedekben bekövetkezett térnyerésében igen nagy szerep jutott a modern tudományos kutatásoknak mind mezőgazdasági és ökológiai, mind társadalom és gazdaságtudományi területeken.

Az ökológiai mezőgazdaságot gyakran érik támadások, elsősorban azért, mert a termésmennyiségek nem érik el az ipari mezőgazdaság által termelteket. Ha a hatékonyságot csupán a termésmennyiségben és az érte kapott pénzben mérjük, akkor valóban megkérdőjelezhető az ökológia gazdaság hatékonysága (bár a bio címkével ellátott termékért a gazda több pénzt kap). Fontos azonban kiemelni, hogy az ökológiai mezőgazdaság „mellékhatásai” igen kedvezőek. Ezek közé sorolhatjuk a magas természeti változatosságot, a környező táj ápolását, a vegyszermentes  termelés környezetkímélő hatását. Az ipari mezőgazdasággal ellentétben az ökológiai gazdálkodás a tájat nem uniformizálni igyekszik, hanem próbál ahhoz alkalmazkodni. Ehhez szükséges, hogy az adott környezeti viszonyokhoz, klímához alkalmazkodott fajtákat válasszon a termelésben, ezzel azonban a régi, hagyományos tájfajták fennmaradásait is segíti. Szintén a hatékonyság kérdéseit feszegeti, hogy az ökológiai termelés igen munkaerő igényes, ami egy gazdasági vállalkozás esetén növeli a költségeket. Azonban itt fontos kiemelni, hogy mivel nem támaszkodik külső forrásokra (műtrágya, permetszer) ideális megoldást nyújthat elszegényedett, munkanélküli vidéki közösségeknek az éhezés és a gazdasági kiszolgáltatottság problémáira. Az ökológiai mezőgazdaságban rejlő lehetőségek  világszerte a kiutat jelenthetik a vidék kiüresedéséből, ugyanis kis léptékű, a környezethez alkalmazkodó élelmiszertermelést tesz lehetővé.

A könnyebb eligazodás érdekében az alábbi táblázatban összevetettük az ökológia és az ipari mezőgazdaság tulajdonságait.

ökotáblázat

Az ökológiai és az ipari mezőgazdaság összehasonlítása. A nagyobb képért kattintson!

 

Reklámok

A húsfogyasztás társadalmi és környezeti vonatkozásai

Sokan humánus, állatbarát érzelmektől vezérelve döntenek a vegetáriánus (húsmentes) életmód mellett, így tiltakozva állatok étkezési célú leölése ellen; az állatvédő szervezetek gyakran feltűnő kampányai által ezen érvek az állati termékek fogyasztásával szemben már széles körben ismertek. Bár az állatjóléti szempontok egyáltalán nem elhanyagolhatóak , globális közösségünk szempontjából azonban a nagyüzemi állattartás társadalmi és környezeti vonatkozásai is mindenképpen említést érdemelnek.

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

A hús és egyéb állati termékek iránt folyamatosan növekvő kereslettől vezérelve a nagyüzemi állattartás bolygónkon egyre nagyobb méreteket ölt. Mára a mezőgazdasági termelés jelentős része az állattartást szolgálja, vagy legelők, vagy állati takarmány termelésének formájában. A húsfogyasztás azonban nem egyenletes a világon: jelenleg a Föld lakosságának iparosodott országaiban élő 15%- a fogyasztja el a megtermelt állati termékek közel felét. Európában és Amerikában a túlzott vörös hús és zsír fogyasztás már komoly népegészségügyi problémák kialakulásában játszik szerepet (cukorbetegség, elhízás, keringési rendellenességek), melyek megjelenőben vannak a gazdasági fejlődéssel egyre több húst fogyasztó lakosság körében például Kínában és Indiában is.

Míg a világ lakosságának egy része egyre több állati fehérjét fogyaszt, addig a növekvő takarmányszükségletek miatt főleg a szegényebb régiókban alakul ki konkurencia az állati takarmány és az emberi élelmezési szükségletek között. Ez a gyakorlatban jelentheti a szűkösen rendelkezésre álló termőföldek takarmányozási célú felhasználását emberi élelem előállítása helyett, valamint az alapvető élelmiszerek árának megemelkedését is.  2006- ban a világ hústermelése- a legeltetés és a takarmány előállítás- a világon rendelkezésre álló mezőgazdasági területek mintegy 70%- át foglalta el. A növekvő kereslet következtében a tápok előállításához szükséges földterületeket gyakran természetes élőhelyektől- például esőerdőktől- vonják el.

A haszonállatok tenyésztése jelenleg az egyik legkomolyabb környezetszennyező iparág és jelentős szerepet játszik az extrém környezeti eseményekkel járó globális klímaváltozásban is. Az állattenyésztés az üvegházhatású gázok 18%- ának kibocsájtásáért felelős, ezen gázok nagy része a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló metán, de nem elhanyagolhatóak a takarmány előállítása és a feldolgozás során felszabaduló széndioxid és egyéb káros anyagok sem. Mivel a takarmánytermelés és az állatok tenyésztése térben gyakran igen eltávolodott egymástól, a hagyományosan a növénytermesztésben felhasznált állati trágyák hasznos tápanyag helyett veszélyes hulladékká válnak és magas koncentrációban károsíthatják az ivóvízkészleteket és a termőföldeket.

Míg egy háztartásban a mosogatáshoz, öblítéshez, fürdéshez használt víz mennyisége a vízóráról könnyen leolvasható, addig  használati tárgyaink, vegyszereink és élelmiszereink előállításához szükséges víz a fogyasztó előtt rejtve marad. Az emberek által elfogyasztott víz 92%- a az élelmiszerek előállításához szükséges „rejtett” víz, ennek pedig körülbelül fele az elfogyasztott hús takarmányának előállításához, itatásához és a vágóhídi munkákhoz szükséges. Az alábbi táblázatok jól szemléltetik, hogy mennyi vízre van szükség egy kilogramm hús vagy növényi eredetű termény, 1 kalória vagy 1 gramm fehérje előállításához.

literkg

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)

literkaloria

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)
A tápérték előállításához szükséges víz mennyisége a különböző élelmiszertípusoknál (liter/ 1 kalória)

literfehérje

Ebből jól kitűnik, hogy a vízfelhasználás terén a gabonák és zöldségek sokkal hatékonyabbak, ha tápanyag előállításról van szó. Ez a hatékonyság azonban nem csak a vízfelhasználásban jelenik meg, a növényi eredetű táplálékok előállítása általánosan véve is sokkal hatékonyabb, mint az állati eredetű termékeké, ami megjelenik az adott területen megtermelt tápértékben és a befektetett energia tápanyaggá alakításának hatékonyságában is.

Az állattartás a mezőgazdaságban a tápanyagok körforgása szempontjából, a vidéki társadalomban a megélhetés biztosítása miatt és a táplálkozásban a jó minőségű komplex fehérjék biztosításaként is fontos; a modern társadalmak túlzásba vitt húsfogyasztása azonban komoly környezeti és társadalmi problémákat  okozott az elmúlt évtizedekben.  Ajánlatos lenne ezért áttérni a kevesebb, de jó minőségű, környezetkímélő módon előállított, lehetőleg minél kevésbé feldolgozott állati termékek fogyasztására. Jó kezdés lehet a héten egy húsmentes nap beiktatása és a szezonális, növényi alapú táplálékok beillesztése táplálkozásunkba.

Felhasznált források: Global Agriculture, Water Footprint,
 FAO, 2006- Livestocks Long Shadow- Environmental issues and options

Modern mezőgazdaság: Folyamatosan csökkenő változatosság

A változatosság csökkenése különböző szinteken figyelhető meg- megjelenik a termesztett növényfajták választékának csökkenésében, a természetes vagy természetközeli élőhelyek eltűnésében és a mezőgazdasági termelés közvetlen vagy közvetett hatásai révén eltűnő/ visszaszoruló élőlények sokszínűségében. A környezeti rendszerekről elmondható, hogy minél nagyobb változatosságot mutatnak, annál stabilabbak, vagyis annál jobban ellenállnak a nem várt környezeti eseményeknek. A változatosság csökkenésével a mezőgazdasági rendszerek és az általuk megváltoztatott természetes rendszerek egyre sebezhetőbbé válnak.

Modern mezőgazdaság: Ipari léptékű állattenyésztés

Az állattartás eredetileg azt a célt is szolgálta egy gazdaság életében, hogy a visszamaradt növényi  részeket jól hasznosítható, tápanyagban gazdag trágyává alakítsák, a hústermelés így a lehetőségekhez és nem az igényekhez igazodott. Mára a húsfogyasztás elterjedésével a hústermelés a növekedő igényekhez alkalmazkodva, a hatékonyság növelését szem előtt tartva működik. Az ipari állattartás azonban ezt a tápanyagkörforgást a visszájára fordította: mára az állattartó telepekről nagymennyiségben kikerülő, koncentrált trágya inkább okoz környezeti károkat, mint hasznot. A felesleges tápanyagok újrahasznosítása helyett a haszonállatok ma közel annyi gabonát fogyasztanak, mint a Föld emberi lakossága, amelyet igen alacsony hatékonysággal alakítanak át az emberi étkezésbe illeszthető tápanyaggá.

Modern mezőgazdaság: Monokultúrás növénytermesztés

A monokultúra egy adott növényfajta egyoldalú, nagy kiterjedésű termesztését jelenti. A gyár- felfogásban a monokultúrás termesztés azért előnyös, mert nagy hatékonysággal gépesíthető, vegyszerezhető és művelhető egy adott terület. Az ilyen mezőgazdasági rendszerek azonban sebezhetőek is, ugyanis az azonos genetikai állománnyal rendelkező növények egy új típusú betegség vagy gyomnövény megjelenése esetén nem rendelkeznek természetes védekezőképességgel.

Modern mezőgazdaság: Függés a meg nem újuló természeti erőforrásoktól

A műtrágya előállítás magas energiaigényű ipari folyamat, amely sok esetben bányászott alapanyagokra épít, melyek készletei elapadóban vannak. A nagyfokú gépesítés következtében az emberi munkaerő szerepét egyre inkább a gépek veszik át, amelyek működésükhöz az egyre drágábban hozzáférhető gázolajat igénylik. A mezőgazdasági termelés ilyen módon hosszútávon nem fenntartható, mivel a működéséhez szükséges erőforrások előbb utóbb elapadnak.

Modern Mezőgazdaság: Magas intenzitású termelés

Adott terület termőképességét a végletekig növelő módszerek, főleg modern növényfajtákra, mesterséges permetszerekre és műtrágyákra alapozva. Az ilyen termelési módszerek a talaj hosszútávú termőképességét csak egyre növekvő mennyiségű műtrágyával képesek fenntartani, miközben a talaj természetes termékenysége egyre csökken.

Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

A mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével az 1960- as évektől fogva eddig soha nem látott élelmiszerbiztonság valósulhatott meg a világon: Míg 1947- ben az emberiség közel fele alultápláltságban szenvedett, mára ez az arány kb. 13%-ra csökkent. Megjelent azonban egy új egészségügyi probléma, a kóros elhízás, amely jelenleg fél milliárd embert érint a Földön.  Érdekes azonban megemlíteni, hogy a kóros elhízás is az éhezés egy formája, ebben az esetben mennyiségi helyett minőségi éhezés valósul meg: A szervezet nem jut hozzá a kellően változatos tápanyagokhoz, ezért folyamatosan veszi magához a kalóriákat ugyanabból a típusból: leggyakrabban cukorból és zsírból. (Gondoljunk csak egy gyorséttermi menü összetételére!)

A modern, ipari mezőgazdaság jellemzője, hogy a mezőgazdasági rendszereket gyárakként kezeli, bemenő forrásokkal és kimenő termékekkel, a cél pedig a hatékonyság folyamatos növelése. Mára nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a felfogás a környezeti erőforrások önmegújító képességén túl aknázza ki a lehetőségeket, miközben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és társadalmi következményeket. A mezőgazdasági rendszerek gyár- felfogása univerzális módszereket keres, miközben a környezeti adottságok térben és időben is eltérőek- ennek a felfogásnak a következtében pazarló, a környezeti adottságokra nem építően, hanem azokat a végletekig kimerítően működnek.

Nézzük meg egy egyszerűsített ábrán az ipari léptékű mezőgazdaság és élelmiszerlánc működését.

A ma széles körben elterjedt ipari mezőgazdasági rendszereket az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetjük:

mgrendszer

Az iparosodott mezőgazdaság termékei egy iparosodott élelmiszerláncba illeszkednek, amely rendszer a fogyasztók lehetőség szerinti legolcsóbb és legnagyobb változatosságban történő kiszolgálását tartja szem előtt. Ebben a rendszerben évszaktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a termékek széles skálája folyamatosan elérhető. A hagyományos, közvetlen értékesítés (termelői piac, kisboltok) egyre inkább kiszorulóban vannak, a termelő és a fogyasztó között a távolság egyre nő: időben, térben és a közvetítők számát tekintve is. A köztes szereplők(felvásárló, feldolgozó, nagykereskedő) lefelezik a maguk hasznát, a termelőnek pedig olyan kevés pénz marad, ami kisléptékű termelés esetén nem fedezi a költségeket. Az erős árverseny következtében a túlélés kulcsa a volumen növelése, aminek következtében a kistermelők kiszorulnak, a megmaradó kevés számú szereplő  által használt terület pedig egyre nő. A termelés és az értékesítés egyre kevesebb piaci szereplő kezében összpontosul, miközben a piaci erőfölény által lehetővé tett mesterségesen alacsonyan tartott árak nem tükrözik a termelés környezeti és társadalmi költségeit.

Az ipari léptékű élelmiszertermelés itt leírt problémáira nyújthatnak megoldást az ökológiai, vegyszermentes mezőgazdasági rendszerek valamint a társadalmi és környezeti feltételekhez alkalmazkodó helyi élelmiszerláncok. Ezekről a továbbiakban még lesz szó, addig is, ha tehetjük, válasszuk a helyi, szezonális termékeket a sokat utazott élelmiszerek helyett!

Források:1, FAO, 2, Leo et. al, 3,  TVE