élelmiszer címkéhez tartozó bejegyzések

Kevesebb hússal, egészségesen: Fehérjeforrások a növényi alapú táplálkozásban

Vegetáriánusok, vegánok gyakran szembesülnek a kérdéssel: Ha nem eszel húst (tejet, tojást) akkor mégis mit eszel? A leggyakrabban talán a megfelelő fehérjebevitel áll a támadások középpontjában- sokak számára hús nélkül ez elképzelhetetlen. Megfelelő körültekintéssel pedig hús nélkül is lehetséges az egészséges, fehérjében gazdag táplálkozás kialakítása; kicsit több odafigyeléssel pedig egy állati eredetű termékektől teljesen mentes, vegán életmód is kielégítheti az emberi szervezet minden igényét.

Az élő szervezet működéséhez elengedhetetlenek a fehérjék- a szervezet szabályozását végző enzimek, hormonok, a vérünkben oxigént szállító molekulák, a test minden apró részletében jelen lévő felépítő molekulák mind- mind a fehérjék népes családjába tartoznak. A fehérjéket aminosavak építik fel, ezekből 21 különböző létezik. A különböző aminosavak számától, típusától és sorrendjétől függ egy adott fehérje sajátossága, funkciója. A 21 aminosavból 12-őt a szervezetünk maga is képes előállítani építőelemeiből- szénből, nitrogénből, oxigénből és egyéb atomokból- van azonban 9, úgynevezett esszenciális aminosav, melyet az emberi szervezetbe a táplálékkal kell bejuttatni. Amikor tehát a megfelelő fehérjebevitelről beszélünk, érdemes szem előtt tartani, hogy ez nem csupán mennyiségi kérdés, hanem a bevitt fehérjék kedvező összetételére is vonatkozik. Nehezíti a dolgunkat, hogy szemben a zsírral és bizonyos vitaminokkal, a szabad aminosavak gyorsan kiürülnek a szervezetünkből, ezért fontos a napi rendszerű, minden szükséges aminosavat tartalmazó fehérjék fogyasztása.

Teljes értékű fehérjének azokat az ételeket nevezzük, amelyeknek az aminosav összetétele arányaiban megközelíti az emberi szervezetben található fehérjék aminosav összetételét. Értelemszerűen ebbe a csoportba elsősorban az állati eredetű élelmiszerek, húsok,tejtermékek és a tojás tartoznak, valamint a növényi eredetű ételek közül a szója és annak különböző feldolgozott termékei (tofu, szójatej). Ám akkor sem kell kétségbe esnünk, ha sem húst, sem szójatermékeket nem fogyasztunk. A nap folyamán, ha megfelelően kombináljuk az ételeket, minden esszenciális aminosavat be tudunk juttatni a szervezetünkbe.

Mivel a növényi szervezet működéséhez is elengedhetetlen a  fehérjék jelenléte, elmondhatjuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben minden növényi eredetű táplálékban található bizonyos mennyiségű fehérje. A leginkább fehérje dús ételek közé tartoznak a hüvelyesek (pl. bab, lencse, borsó, csicseriborsó, szója), az olajos magvak (pl. dió, mandula, mogyoró, napraforgó mag, szezámmag), a különböző gabonák (pl. zab, búza, köles, quinoa, amaránt), valamint a sötétzöld zöldségek (spenót, kelkáposzta). Amennyiben ezen táplálékcsoportok mindegyikéből fogyasztunk 1-2 félét a nap folyamán, friss, szezonális zöldségekkel kiegészítve, minden esszenciális aminosavat be tudunk juttatni a szervezetünkbe. Ha lakto- ovo vegetáriánusok vagyunk, a tojás és a tejtermékek fogyasztásával méginkább megkönnyíthetjük a dolgunkat, ezek az élelmiszerek ugyanis nagy mennyiségben tartalmazzák az emberi szervezet működéséhez szükséges esszenciális aminosavakat.

De mégis mennyi fehérjére van szüksége az emberi szervezetnek? A 20. század közepe óta az orvosok és a tápláléktudományokkal foglalkozó szakemberek nem igen jutnak dűlőre a kérdés felett, az elmúlt évtizedekben feltehetőleg túlértékerték a fehérje bevitel szükséges mennyiségét. Különböző fogyókúrás módszereknél is gyakran ajánlják a magas fehérjetartalmú étkezést és a szénhidrátok elhagyását az étrendből, miközben 1 gramm fehérje és 1 gramm szénhidrát is 4 kalóriát tartalmaz, tehát a testsúlyra gyakorolt hatásuk mintegy azonos. Bár a megfelelő izomműködéshez, így a testedzés hatásosságához valóban hozzájárulnak a fehérjék, akkora mennyiségben azonban nincs rájuk szükség, mint amilyen dózisokat a ma oly divatos testépítő szerek, fehérje turmixok tartalmaznak. A húsfogyasztás széles körű elterjedésének és mindennapivá válásával a fejlett országokban egy átlagos felnőtt az ajánlott fehérje mennyiség többszörösét viszi be szervezetébe, ez pedig egészségügyi problémákhoz- pl.  a vesék megbetegedéséhez vezethet. A manapság táplálkozási szakemberek által ajánlott napi fehérje mennyisség egy átlagos felnőtt számára 40- 50 gramm, amely komoly fizikai aktivitás (sport, fizikai munka) esetén akár 30- 40% – al is megnövekedhet.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a magas fehérje tartalmú élelmiszerek 100 grammra vonatkoztatott fehérje tartalmát. A csak főzve fogyasztható élelmiszerek esetén (húsok, hüvelyesek) 100 gramm nyers vagy száraz alapanyag megfőzött formájára vonatkoznak az értékek.

fehérje

Források: 1, 2, 3, 4, 5

Reklámok

Teljes értékű élelmiszerek

Teljes értékű ételnek azokat az élelmiszereket tekintjük, amelyek kizárólag természetes formában tartalmazzák a tápanyagokat- tehát beltartalmuk semmilyen módon nem lett megváltoztatva, a feldolgozás során tápanyagok nem kerültek eltávolításra, és semmilyen mesterséges adalékanyagot nem adtak az élelmiszerekhez (tartósítószer, ízfokozó, színezék, állományjavító).  Az élelmiszeripari feldolgozás során a növényekben található tápanyagok nagy része megsemmisül, a finomított ételekben csak üres kalóriák maradnak- ezek gyorsan felszívódnak, zsírként elraktározódnak, miközben a szervezet a nem megfelelő tápanyag bevitel miatt újra hamar éhes lesz. Bár néha a feldolgozott élelmiszerekhez hozzáadásra kerülnek vitaminok, ezek azonban nem fedik le a tápanyagok széles spektrumát, amit a növények természetes formában tartalmaznak

Jól szemlélteti a problémát a gabonák feldolgozása: egy gabonamag (pl rozs, búza) 3 részből – a héjból, a csírából és a magbelsőből áll. A finomliszt előállítása során csupán a magas keményítőtartalmú magbelső kerül feldolgozásra, miközben a csírában kedvező élettani hatású fehérjék és vitaminok, a héjban pedig az emésztést segítő rostanyagok találhatóak. A teljes kiőrlésű lisztekben eközben a gabonák mindhárom része megtalálható- ezáltal sokkal magasabb tápanyagtartalmúak és rostanyagaik révén lassabban szívódnak fel- így fogyasztásuk után később alakul csak ki éhségérzet. Ugyanez igaz a fehér és barna rizsre is- a fehér rizs nagyrészt keményítőt, míg a barna rizs rostanyagokat és kedvező növényi tápanyagokat tartalmaz.

A rostok olyan növényi eredetű szénhidrátok melyeket az emberi szervezet nem képes megemészteni, ennek ellenére közvetve fontos szerepet játszanak a megfelelő emésztés kialakításában: gyorsítják a salakanyagok kiürülését a szervezetből, ezáltal csökkentik a káros anyagok felszívódását az emésztés során. Bizonyos rostok, például a vízben oldódó pektin és inulin megkötik az epesavakat, ezáltal csökkentik a koleszterin felszívódását, így a vér koleszterin szintjét is. Mivel vízzel érintkezve a rostok megduzzadnak, fogyasztásuk hamar teltségérzethez vezet, ezáltal segítenek elkerülni a túlevést, hozzájárulhatnak az egészséges testsúly kialakításához. Egy egészséges felnőtt számára naponta 30- 40 g rost fogyasztása ajánlott, az élelmiszerek rosttartalmáról itt tájékozódhat.
A rostok jótékony hatása csak megfelelő folyadékbevitel esetén érvényesül, a rostban gazdag étrend mellé érdemes napi 1,5- 2 liter vizet is elfogyasztani.

A hőhatás, mint a főzés vagy a sütés a friss zöldségek és gyümölcsök fehérje és vitamintartalmát akár 50%-al is csökkentheti. A  C- vitamin például már 70 fok körül bomlik- ezért is szokás a csipkebogyót hideg vízben kiáztatni és legfeljebb langyosra melegíteni.

A teljes értékű táplálkozáshoz tehát fogyasszunk minél nagyobb arányban nyers zöldségeket, gyümölcsöket, olajos magvakat és törekedjünk a teljes kiőrlésű gabonák, kásanövények és hüvelyesek beillesztésére az étrendünkbe. Érdemes régi,de gyakran elhanyagolt növényeinket visszavezetni a táplálkozásba- a krumpli-rizs- tészta szentháromság helyett kipróbálni az ősi kásaélelmiszereket (köles, zab, kukorica, amaránt, quinoa) és nagyobb hangsúlyt fektetni a hüvelyesek (borsó, bab, lencse) fogyasztására. Ha tehetjük, kerüljük az előre csomagolt, feldolgozott élelmiszereket; amennyiben mégis ilyet vásárolunk, törekedjünk arra, hogy minél kevesebb adalékanyagot tartalmazzon a termék.
A teljes értékű élelmiszerek fogyasztásával elősegíthetjük szervezetünk egyensúlyának fennmaradását, sok egészségügyi problémát megelőzhetünk, bizonyos fennálló betegségekből pedig könnyebben kilábalhatunk.

piramisadagos

Táplálékpiramis teljes értékű élelmiszerekből

Közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon

A közösség által támogatott mezőgazdaság a mezőgazdasági termények új típusú értékesítési rendszere, amelyben a termelő és a fogyasztó közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A rendszer sajátossága, hogy a fogyasztók hosszú távon (pár hónaptól egy egész szezonig) elköteleződnek a termelő iránt, akitől a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből egységesen összeállított vagy egyéni igények által összerakott csomagot vehetnek át minden héten. Így kiszámíthatóvá válik a gazda számára a termelés, miközben a fogyasztók minden héten friss, szezonális, vegyszermentesen termelt élelmiszerhez jutnak.

Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság mozgalma az 1990-es évek végén indult:  Matthew Hayes  az amerikai CSA (Community Supported Agriculture) mintájára a gödöllői Szent István Egyetemmel együttműködve indította el az első előfizetéses zöldségdoboz rendszert. Az eleinte non-profit kezdeményezés a mai napig működik, immáron Nyitott Kert futár néven egy gazdasági vállalkozás keretében. A közösségi zöldségértékesítés második hulláma 2010- ben indult, elsősorban a Tudatos Vásárlók Egyesületének felvilágosító munkájának hatására, aminek keretében kistermelőket és fogyasztókat ismertettek meg a francia AMAP rendszer előnyeivel. Mára Magyarországon 10- 15 termelői fogyasztói közösség működik a közösség által támogatott mezőgazdaság jegyében és számuk folyamatosan növekszik.

Ez az új típusú értékesítési rendszer elsősorban a kisméretű, vegyszermentesen termelő családi gazdálkodások értékesítési problémáira nyújthat segítséget, de jó szolgálatot tehet a vegyszermentes mezőgazdasági termelésen alapuló társadalmi vállalkozások gazdasági felfuttatásában is. (lsd. Pro Lecsó, Privát Lecsó). A zöldségközösségeket kiszolgáló gazdaságok mérete Magyarországon 2000 m2– 10 hektárig terjed, mely területeken bio- minősítésű, vagy legalábbis vegyszermentes, kíméletes gazdálkodás folyik. A folyamatos szállítás és változatosság garantálása érdekében akár 100 különböző fajú és fajtájú zöldség terem az 5- 80 tagot számláló közösségek részére. Jellemző, hogy a közösségi értékesítés az évek során folyamatosan jut egyre nagyobb szerephez egy gazdaság életében, a tagok száma és a szállítási szezon hossza is évről évre növekszenek.

A közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon egyenlőre a nagyvárosok, elsősorban Budapest köré szerveződik, a gazdaságok az átvevőpontoktól általában kevesebb, mint 50 km-re fekszenek, tehát az ilyen rendszerben vásárolt zöldségek egyértelműen a helyi termelőket támogatják.

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A fogyasztók elköteleződésének mértéke, a heti szállítmányok tartalma szerint Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság két típusát különböztethetjük meg: A részarányos rendszerben a fogyasztók és a termelő gyakran szerződéses keretekben rögzítik a hosszú távú, gyakran egész szezonra szóló elköteleződést. A részarányos rendszerben ideális esetben a tagok száma és igényei teljes mértékben lefedik a gazdaság termelési kapacitását, a heti szállítmány  a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből kerül elosztásra, minden tag részére egységesen.  Kicsit lazább a rendszer a zöldségdoboz rendszer, amelyben a fogyasztók ugyan lehetnek állandó vásárlók, hosszú távú szerződéses elköteleződés azonban nem jellemző. Bár a dobozok lehetnek heti egységdobozok, a zöldségdoboz rendszerben gyakori a heti megrendelés és az egyéni igényeket kielégítő szállítás.

Hazánkban egyenlőre a kis családi gazdaságok, a baráti társaságok által létrehozott biofarmok a közösség által támogatott mezőgazdaság legjellemzőbb termelői. Esetükben a fogyasztói közösségekkel járó adminisztrációt és menedzsmentet is a termelő végzi (gyakran igen jelentős időbefektetés által).  A Pro Lecsó kezdeményezéssel azonban megjelent egy új típusú termelő is: a társadalmi vállalkozás keretein belül együttműködő termelői csoport. A Pro Lecsó program sajátossága, hogy a termelői csoport egy oktatási és foglalkoztatási program keretein belül saját élelmezésére és eladásra is termelnek- a zöldségközösségen belüli értékesítés adminisztrációját és menedzsmentjét azonban egyenlőre a program mögött álló egyesületünk végzi. Így lesz a közösség által támogatott mezőgazdaságból közösség alapú mezőgazdaság, amikor egy fogyasztói csoport nem egy termelőt, hanem egy hátrányos helyzetű termelői közösséget támogat gazdasági függetlenségének elérésében.

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

Bár a közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár, azt azonban elmondhatjuk, hogy meghatározó szerepet játszik az alternatív, helyi élelmiszerrendszerek fejlesztésében és a hosszú távon fenntartható fogyasztói szokások kialakításában.

A cikk Réthy Katalin- „Typology of community supported Agriculture in Hungary” című konferencia előadása alapján készült (ICOAS, 2013.10.10, Eger) 

A húsfogyasztás társadalmi és környezeti vonatkozásai

Sokan humánus, állatbarát érzelmektől vezérelve döntenek a vegetáriánus (húsmentes) életmód mellett, így tiltakozva állatok étkezési célú leölése ellen; az állatvédő szervezetek gyakran feltűnő kampányai által ezen érvek az állati termékek fogyasztásával szemben már széles körben ismertek. Bár az állatjóléti szempontok egyáltalán nem elhanyagolhatóak , globális közösségünk szempontjából azonban a nagyüzemi állattartás társadalmi és környezeti vonatkozásai is mindenképpen említést érdemelnek.

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

A hús és egyéb állati termékek iránt folyamatosan növekvő kereslettől vezérelve a nagyüzemi állattartás bolygónkon egyre nagyobb méreteket ölt. Mára a mezőgazdasági termelés jelentős része az állattartást szolgálja, vagy legelők, vagy állati takarmány termelésének formájában. A húsfogyasztás azonban nem egyenletes a világon: jelenleg a Föld lakosságának iparosodott országaiban élő 15%- a fogyasztja el a megtermelt állati termékek közel felét. Európában és Amerikában a túlzott vörös hús és zsír fogyasztás már komoly népegészségügyi problémák kialakulásában játszik szerepet (cukorbetegség, elhízás, keringési rendellenességek), melyek megjelenőben vannak a gazdasági fejlődéssel egyre több húst fogyasztó lakosság körében például Kínában és Indiában is.

Míg a világ lakosságának egy része egyre több állati fehérjét fogyaszt, addig a növekvő takarmányszükségletek miatt főleg a szegényebb régiókban alakul ki konkurencia az állati takarmány és az emberi élelmezési szükségletek között. Ez a gyakorlatban jelentheti a szűkösen rendelkezésre álló termőföldek takarmányozási célú felhasználását emberi élelem előállítása helyett, valamint az alapvető élelmiszerek árának megemelkedését is.  2006- ban a világ hústermelése- a legeltetés és a takarmány előállítás- a világon rendelkezésre álló mezőgazdasági területek mintegy 70%- át foglalta el. A növekvő kereslet következtében a tápok előállításához szükséges földterületeket gyakran természetes élőhelyektől- például esőerdőktől- vonják el.

A haszonállatok tenyésztése jelenleg az egyik legkomolyabb környezetszennyező iparág és jelentős szerepet játszik az extrém környezeti eseményekkel járó globális klímaváltozásban is. Az állattenyésztés az üvegházhatású gázok 18%- ának kibocsájtásáért felelős, ezen gázok nagy része a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló metán, de nem elhanyagolhatóak a takarmány előállítása és a feldolgozás során felszabaduló széndioxid és egyéb káros anyagok sem. Mivel a takarmánytermelés és az állatok tenyésztése térben gyakran igen eltávolodott egymástól, a hagyományosan a növénytermesztésben felhasznált állati trágyák hasznos tápanyag helyett veszélyes hulladékká válnak és magas koncentrációban károsíthatják az ivóvízkészleteket és a termőföldeket.

Míg egy háztartásban a mosogatáshoz, öblítéshez, fürdéshez használt víz mennyisége a vízóráról könnyen leolvasható, addig  használati tárgyaink, vegyszereink és élelmiszereink előállításához szükséges víz a fogyasztó előtt rejtve marad. Az emberek által elfogyasztott víz 92%- a az élelmiszerek előállításához szükséges „rejtett” víz, ennek pedig körülbelül fele az elfogyasztott hús takarmányának előállításához, itatásához és a vágóhídi munkákhoz szükséges. Az alábbi táblázatok jól szemléltetik, hogy mennyi vízre van szükség egy kilogramm hús vagy növényi eredetű termény, 1 kalória vagy 1 gramm fehérje előállításához.

literkg

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)

literkaloria

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)
A tápérték előállításához szükséges víz mennyisége a különböző élelmiszertípusoknál (liter/ 1 kalória)

literfehérje

Ebből jól kitűnik, hogy a vízfelhasználás terén a gabonák és zöldségek sokkal hatékonyabbak, ha tápanyag előállításról van szó. Ez a hatékonyság azonban nem csak a vízfelhasználásban jelenik meg, a növényi eredetű táplálékok előállítása általánosan véve is sokkal hatékonyabb, mint az állati eredetű termékeké, ami megjelenik az adott területen megtermelt tápértékben és a befektetett energia tápanyaggá alakításának hatékonyságában is.

Az állattartás a mezőgazdaságban a tápanyagok körforgása szempontjából, a vidéki társadalomban a megélhetés biztosítása miatt és a táplálkozásban a jó minőségű komplex fehérjék biztosításaként is fontos; a modern társadalmak túlzásba vitt húsfogyasztása azonban komoly környezeti és társadalmi problémákat  okozott az elmúlt évtizedekben.  Ajánlatos lenne ezért áttérni a kevesebb, de jó minőségű, környezetkímélő módon előállított, lehetőleg minél kevésbé feldolgozott állati termékek fogyasztására. Jó kezdés lehet a héten egy húsmentes nap beiktatása és a szezonális, növényi alapú táplálékok beillesztése táplálkozásunkba.

Felhasznált források: Global Agriculture, Water Footprint,
 FAO, 2006- Livestocks Long Shadow- Environmental issues and options

Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

A mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével az 1960- as évektől fogva eddig soha nem látott élelmiszerbiztonság valósulhatott meg a világon: Míg 1947- ben az emberiség közel fele alultápláltságban szenvedett, mára ez az arány kb. 13%-ra csökkent. Megjelent azonban egy új egészségügyi probléma, a kóros elhízás, amely jelenleg fél milliárd embert érint a Földön.  Érdekes azonban megemlíteni, hogy a kóros elhízás is az éhezés egy formája, ebben az esetben mennyiségi helyett minőségi éhezés valósul meg: A szervezet nem jut hozzá a kellően változatos tápanyagokhoz, ezért folyamatosan veszi magához a kalóriákat ugyanabból a típusból: leggyakrabban cukorból és zsírból. (Gondoljunk csak egy gyorséttermi menü összetételére!)

A modern, ipari mezőgazdaság jellemzője, hogy a mezőgazdasági rendszereket gyárakként kezeli, bemenő forrásokkal és kimenő termékekkel, a cél pedig a hatékonyság folyamatos növelése. Mára nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a felfogás a környezeti erőforrások önmegújító képességén túl aknázza ki a lehetőségeket, miközben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és társadalmi következményeket. A mezőgazdasági rendszerek gyár- felfogása univerzális módszereket keres, miközben a környezeti adottságok térben és időben is eltérőek- ennek a felfogásnak a következtében pazarló, a környezeti adottságokra nem építően, hanem azokat a végletekig kimerítően működnek.

Nézzük meg egy egyszerűsített ábrán az ipari léptékű mezőgazdaság és élelmiszerlánc működését.

A ma széles körben elterjedt ipari mezőgazdasági rendszereket az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetjük:

mgrendszer

Az iparosodott mezőgazdaság termékei egy iparosodott élelmiszerláncba illeszkednek, amely rendszer a fogyasztók lehetőség szerinti legolcsóbb és legnagyobb változatosságban történő kiszolgálását tartja szem előtt. Ebben a rendszerben évszaktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a termékek széles skálája folyamatosan elérhető. A hagyományos, közvetlen értékesítés (termelői piac, kisboltok) egyre inkább kiszorulóban vannak, a termelő és a fogyasztó között a távolság egyre nő: időben, térben és a közvetítők számát tekintve is. A köztes szereplők(felvásárló, feldolgozó, nagykereskedő) lefelezik a maguk hasznát, a termelőnek pedig olyan kevés pénz marad, ami kisléptékű termelés esetén nem fedezi a költségeket. Az erős árverseny következtében a túlélés kulcsa a volumen növelése, aminek következtében a kistermelők kiszorulnak, a megmaradó kevés számú szereplő  által használt terület pedig egyre nő. A termelés és az értékesítés egyre kevesebb piaci szereplő kezében összpontosul, miközben a piaci erőfölény által lehetővé tett mesterségesen alacsonyan tartott árak nem tükrözik a termelés környezeti és társadalmi költségeit.

Az ipari léptékű élelmiszertermelés itt leírt problémáira nyújthatnak megoldást az ökológiai, vegyszermentes mezőgazdasági rendszerek valamint a társadalmi és környezeti feltételekhez alkalmazkodó helyi élelmiszerláncok. Ezekről a továbbiakban még lesz szó, addig is, ha tehetjük, válasszuk a helyi, szezonális termékeket a sokat utazott élelmiszerek helyett!

Források:1, FAO, 2, Leo et. al, 3,  TVE