élelmiszerlánc címkéhez tartozó bejegyzések

Közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon

A közösség által támogatott mezőgazdaság a mezőgazdasági termények új típusú értékesítési rendszere, amelyben a termelő és a fogyasztó közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A rendszer sajátossága, hogy a fogyasztók hosszú távon (pár hónaptól egy egész szezonig) elköteleződnek a termelő iránt, akitől a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből egységesen összeállított vagy egyéni igények által összerakott csomagot vehetnek át minden héten. Így kiszámíthatóvá válik a gazda számára a termelés, miközben a fogyasztók minden héten friss, szezonális, vegyszermentesen termelt élelmiszerhez jutnak.

Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság mozgalma az 1990-es évek végén indult:  Matthew Hayes  az amerikai CSA (Community Supported Agriculture) mintájára a gödöllői Szent István Egyetemmel együttműködve indította el az első előfizetéses zöldségdoboz rendszert. Az eleinte non-profit kezdeményezés a mai napig működik, immáron Nyitott Kert futár néven egy gazdasági vállalkozás keretében. A közösségi zöldségértékesítés második hulláma 2010- ben indult, elsősorban a Tudatos Vásárlók Egyesületének felvilágosító munkájának hatására, aminek keretében kistermelőket és fogyasztókat ismertettek meg a francia AMAP rendszer előnyeivel. Mára Magyarországon 10- 15 termelői fogyasztói közösség működik a közösség által támogatott mezőgazdaság jegyében és számuk folyamatosan növekszik.

Ez az új típusú értékesítési rendszer elsősorban a kisméretű, vegyszermentesen termelő családi gazdálkodások értékesítési problémáira nyújthat segítséget, de jó szolgálatot tehet a vegyszermentes mezőgazdasági termelésen alapuló társadalmi vállalkozások gazdasági felfuttatásában is. (lsd. Pro Lecsó, Privát Lecsó). A zöldségközösségeket kiszolgáló gazdaságok mérete Magyarországon 2000 m2– 10 hektárig terjed, mely területeken bio- minősítésű, vagy legalábbis vegyszermentes, kíméletes gazdálkodás folyik. A folyamatos szállítás és változatosság garantálása érdekében akár 100 különböző fajú és fajtájú zöldség terem az 5- 80 tagot számláló közösségek részére. Jellemző, hogy a közösségi értékesítés az évek során folyamatosan jut egyre nagyobb szerephez egy gazdaság életében, a tagok száma és a szállítási szezon hossza is évről évre növekszenek.

A közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon egyenlőre a nagyvárosok, elsősorban Budapest köré szerveződik, a gazdaságok az átvevőpontoktól általában kevesebb, mint 50 km-re fekszenek, tehát az ilyen rendszerben vásárolt zöldségek egyértelműen a helyi termelőket támogatják.

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A fogyasztók elköteleződésének mértéke, a heti szállítmányok tartalma szerint Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság két típusát különböztethetjük meg: A részarányos rendszerben a fogyasztók és a termelő gyakran szerződéses keretekben rögzítik a hosszú távú, gyakran egész szezonra szóló elköteleződést. A részarányos rendszerben ideális esetben a tagok száma és igényei teljes mértékben lefedik a gazdaság termelési kapacitását, a heti szállítmány  a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből kerül elosztásra, minden tag részére egységesen.  Kicsit lazább a rendszer a zöldségdoboz rendszer, amelyben a fogyasztók ugyan lehetnek állandó vásárlók, hosszú távú szerződéses elköteleződés azonban nem jellemző. Bár a dobozok lehetnek heti egységdobozok, a zöldségdoboz rendszerben gyakori a heti megrendelés és az egyéni igényeket kielégítő szállítás.

Hazánkban egyenlőre a kis családi gazdaságok, a baráti társaságok által létrehozott biofarmok a közösség által támogatott mezőgazdaság legjellemzőbb termelői. Esetükben a fogyasztói közösségekkel járó adminisztrációt és menedzsmentet is a termelő végzi (gyakran igen jelentős időbefektetés által).  A Pro Lecsó kezdeményezéssel azonban megjelent egy új típusú termelő is: a társadalmi vállalkozás keretein belül együttműködő termelői csoport. A Pro Lecsó program sajátossága, hogy a termelői csoport egy oktatási és foglalkoztatási program keretein belül saját élelmezésére és eladásra is termelnek- a zöldségközösségen belüli értékesítés adminisztrációját és menedzsmentjét azonban egyenlőre a program mögött álló egyesületünk végzi. Így lesz a közösség által támogatott mezőgazdaságból közösség alapú mezőgazdaság, amikor egy fogyasztói csoport nem egy termelőt, hanem egy hátrányos helyzetű termelői közösséget támogat gazdasági függetlenségének elérésében.

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

Bár a közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár, azt azonban elmondhatjuk, hogy meghatározó szerepet játszik az alternatív, helyi élelmiszerrendszerek fejlesztésében és a hosszú távon fenntartható fogyasztói szokások kialakításában.

A cikk Réthy Katalin- „Typology of community supported Agriculture in Hungary” című konferencia előadása alapján készült (ICOAS, 2013.10.10, Eger) 

Reklámok

A húsfogyasztás társadalmi és környezeti vonatkozásai

Sokan humánus, állatbarát érzelmektől vezérelve döntenek a vegetáriánus (húsmentes) életmód mellett, így tiltakozva állatok étkezési célú leölése ellen; az állatvédő szervezetek gyakran feltűnő kampányai által ezen érvek az állati termékek fogyasztásával szemben már széles körben ismertek. Bár az állatjóléti szempontok egyáltalán nem elhanyagolhatóak , globális közösségünk szempontjából azonban a nagyüzemi állattartás társadalmi és környezeti vonatkozásai is mindenképpen említést érdemelnek.

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

A hús és egyéb állati termékek iránt folyamatosan növekvő kereslettől vezérelve a nagyüzemi állattartás bolygónkon egyre nagyobb méreteket ölt. Mára a mezőgazdasági termelés jelentős része az állattartást szolgálja, vagy legelők, vagy állati takarmány termelésének formájában. A húsfogyasztás azonban nem egyenletes a világon: jelenleg a Föld lakosságának iparosodott országaiban élő 15%- a fogyasztja el a megtermelt állati termékek közel felét. Európában és Amerikában a túlzott vörös hús és zsír fogyasztás már komoly népegészségügyi problémák kialakulásában játszik szerepet (cukorbetegség, elhízás, keringési rendellenességek), melyek megjelenőben vannak a gazdasági fejlődéssel egyre több húst fogyasztó lakosság körében például Kínában és Indiában is.

Míg a világ lakosságának egy része egyre több állati fehérjét fogyaszt, addig a növekvő takarmányszükségletek miatt főleg a szegényebb régiókban alakul ki konkurencia az állati takarmány és az emberi élelmezési szükségletek között. Ez a gyakorlatban jelentheti a szűkösen rendelkezésre álló termőföldek takarmányozási célú felhasználását emberi élelem előállítása helyett, valamint az alapvető élelmiszerek árának megemelkedését is.  2006- ban a világ hústermelése- a legeltetés és a takarmány előállítás- a világon rendelkezésre álló mezőgazdasági területek mintegy 70%- át foglalta el. A növekvő kereslet következtében a tápok előállításához szükséges földterületeket gyakran természetes élőhelyektől- például esőerdőktől- vonják el.

A haszonállatok tenyésztése jelenleg az egyik legkomolyabb környezetszennyező iparág és jelentős szerepet játszik az extrém környezeti eseményekkel járó globális klímaváltozásban is. Az állattenyésztés az üvegházhatású gázok 18%- ának kibocsájtásáért felelős, ezen gázok nagy része a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló metán, de nem elhanyagolhatóak a takarmány előállítása és a feldolgozás során felszabaduló széndioxid és egyéb káros anyagok sem. Mivel a takarmánytermelés és az állatok tenyésztése térben gyakran igen eltávolodott egymástól, a hagyományosan a növénytermesztésben felhasznált állati trágyák hasznos tápanyag helyett veszélyes hulladékká válnak és magas koncentrációban károsíthatják az ivóvízkészleteket és a termőföldeket.

Míg egy háztartásban a mosogatáshoz, öblítéshez, fürdéshez használt víz mennyisége a vízóráról könnyen leolvasható, addig  használati tárgyaink, vegyszereink és élelmiszereink előállításához szükséges víz a fogyasztó előtt rejtve marad. Az emberek által elfogyasztott víz 92%- a az élelmiszerek előállításához szükséges „rejtett” víz, ennek pedig körülbelül fele az elfogyasztott hús takarmányának előállításához, itatásához és a vágóhídi munkákhoz szükséges. Az alábbi táblázatok jól szemléltetik, hogy mennyi vízre van szükség egy kilogramm hús vagy növényi eredetű termény, 1 kalória vagy 1 gramm fehérje előállításához.

literkg

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)

literkaloria

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)
A tápérték előállításához szükséges víz mennyisége a különböző élelmiszertípusoknál (liter/ 1 kalória)

literfehérje

Ebből jól kitűnik, hogy a vízfelhasználás terén a gabonák és zöldségek sokkal hatékonyabbak, ha tápanyag előállításról van szó. Ez a hatékonyság azonban nem csak a vízfelhasználásban jelenik meg, a növényi eredetű táplálékok előállítása általánosan véve is sokkal hatékonyabb, mint az állati eredetű termékeké, ami megjelenik az adott területen megtermelt tápértékben és a befektetett energia tápanyaggá alakításának hatékonyságában is.

Az állattartás a mezőgazdaságban a tápanyagok körforgása szempontjából, a vidéki társadalomban a megélhetés biztosítása miatt és a táplálkozásban a jó minőségű komplex fehérjék biztosításaként is fontos; a modern társadalmak túlzásba vitt húsfogyasztása azonban komoly környezeti és társadalmi problémákat  okozott az elmúlt évtizedekben.  Ajánlatos lenne ezért áttérni a kevesebb, de jó minőségű, környezetkímélő módon előállított, lehetőleg minél kevésbé feldolgozott állati termékek fogyasztására. Jó kezdés lehet a héten egy húsmentes nap beiktatása és a szezonális, növényi alapú táplálékok beillesztése táplálkozásunkba.

Felhasznált források: Global Agriculture, Water Footprint,
 FAO, 2006- Livestocks Long Shadow- Environmental issues and options

Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

A mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével az 1960- as évektől fogva eddig soha nem látott élelmiszerbiztonság valósulhatott meg a világon: Míg 1947- ben az emberiség közel fele alultápláltságban szenvedett, mára ez az arány kb. 13%-ra csökkent. Megjelent azonban egy új egészségügyi probléma, a kóros elhízás, amely jelenleg fél milliárd embert érint a Földön.  Érdekes azonban megemlíteni, hogy a kóros elhízás is az éhezés egy formája, ebben az esetben mennyiségi helyett minőségi éhezés valósul meg: A szervezet nem jut hozzá a kellően változatos tápanyagokhoz, ezért folyamatosan veszi magához a kalóriákat ugyanabból a típusból: leggyakrabban cukorból és zsírból. (Gondoljunk csak egy gyorséttermi menü összetételére!)

A modern, ipari mezőgazdaság jellemzője, hogy a mezőgazdasági rendszereket gyárakként kezeli, bemenő forrásokkal és kimenő termékekkel, a cél pedig a hatékonyság folyamatos növelése. Mára nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a felfogás a környezeti erőforrások önmegújító képességén túl aknázza ki a lehetőségeket, miközben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és társadalmi következményeket. A mezőgazdasági rendszerek gyár- felfogása univerzális módszereket keres, miközben a környezeti adottságok térben és időben is eltérőek- ennek a felfogásnak a következtében pazarló, a környezeti adottságokra nem építően, hanem azokat a végletekig kimerítően működnek.

Nézzük meg egy egyszerűsített ábrán az ipari léptékű mezőgazdaság és élelmiszerlánc működését.

A ma széles körben elterjedt ipari mezőgazdasági rendszereket az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetjük:

mgrendszer

Az iparosodott mezőgazdaság termékei egy iparosodott élelmiszerláncba illeszkednek, amely rendszer a fogyasztók lehetőség szerinti legolcsóbb és legnagyobb változatosságban történő kiszolgálását tartja szem előtt. Ebben a rendszerben évszaktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a termékek széles skálája folyamatosan elérhető. A hagyományos, közvetlen értékesítés (termelői piac, kisboltok) egyre inkább kiszorulóban vannak, a termelő és a fogyasztó között a távolság egyre nő: időben, térben és a közvetítők számát tekintve is. A köztes szereplők(felvásárló, feldolgozó, nagykereskedő) lefelezik a maguk hasznát, a termelőnek pedig olyan kevés pénz marad, ami kisléptékű termelés esetén nem fedezi a költségeket. Az erős árverseny következtében a túlélés kulcsa a volumen növelése, aminek következtében a kistermelők kiszorulnak, a megmaradó kevés számú szereplő  által használt terület pedig egyre nő. A termelés és az értékesítés egyre kevesebb piaci szereplő kezében összpontosul, miközben a piaci erőfölény által lehetővé tett mesterségesen alacsonyan tartott árak nem tükrözik a termelés környezeti és társadalmi költségeit.

Az ipari léptékű élelmiszertermelés itt leírt problémáira nyújthatnak megoldást az ökológiai, vegyszermentes mezőgazdasági rendszerek valamint a társadalmi és környezeti feltételekhez alkalmazkodó helyi élelmiszerláncok. Ezekről a továbbiakban még lesz szó, addig is, ha tehetjük, válasszuk a helyi, szezonális termékeket a sokat utazott élelmiszerek helyett!

Források:1, FAO, 2, Leo et. al, 3,  TVE