mezőgazdaság címkéhez tartozó bejegyzések

Közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon

A közösség által támogatott mezőgazdaság a mezőgazdasági termények új típusú értékesítési rendszere, amelyben a termelő és a fogyasztó közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A rendszer sajátossága, hogy a fogyasztók hosszú távon (pár hónaptól egy egész szezonig) elköteleződnek a termelő iránt, akitől a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből egységesen összeállított vagy egyéni igények által összerakott csomagot vehetnek át minden héten. Így kiszámíthatóvá válik a gazda számára a termelés, miközben a fogyasztók minden héten friss, szezonális, vegyszermentesen termelt élelmiszerhez jutnak.

Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság mozgalma az 1990-es évek végén indult:  Matthew Hayes  az amerikai CSA (Community Supported Agriculture) mintájára a gödöllői Szent István Egyetemmel együttműködve indította el az első előfizetéses zöldségdoboz rendszert. Az eleinte non-profit kezdeményezés a mai napig működik, immáron Nyitott Kert futár néven egy gazdasági vállalkozás keretében. A közösségi zöldségértékesítés második hulláma 2010- ben indult, elsősorban a Tudatos Vásárlók Egyesületének felvilágosító munkájának hatására, aminek keretében kistermelőket és fogyasztókat ismertettek meg a francia AMAP rendszer előnyeivel. Mára Magyarországon 10- 15 termelői fogyasztói közösség működik a közösség által támogatott mezőgazdaság jegyében és számuk folyamatosan növekszik.

Ez az új típusú értékesítési rendszer elsősorban a kisméretű, vegyszermentesen termelő családi gazdálkodások értékesítési problémáira nyújthat segítséget, de jó szolgálatot tehet a vegyszermentes mezőgazdasági termelésen alapuló társadalmi vállalkozások gazdasági felfuttatásában is. (lsd. Pro Lecsó, Privát Lecsó). A zöldségközösségeket kiszolgáló gazdaságok mérete Magyarországon 2000 m2– 10 hektárig terjed, mely területeken bio- minősítésű, vagy legalábbis vegyszermentes, kíméletes gazdálkodás folyik. A folyamatos szállítás és változatosság garantálása érdekében akár 100 különböző fajú és fajtájú zöldség terem az 5- 80 tagot számláló közösségek részére. Jellemző, hogy a közösségi értékesítés az évek során folyamatosan jut egyre nagyobb szerephez egy gazdaság életében, a tagok száma és a szállítási szezon hossza is évről évre növekszenek.

A közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon egyenlőre a nagyvárosok, elsősorban Budapest köré szerveződik, a gazdaságok az átvevőpontoktól általában kevesebb, mint 50 km-re fekszenek, tehát az ilyen rendszerben vásárolt zöldségek egyértelműen a helyi termelőket támogatják.

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A közösség által támogatott mezőgazdaság rendszerében működő gazdaságok és átvevőpontok (forrás: Réthy Katalin, ICOAS konferencia, 2013)

A fogyasztók elköteleződésének mértéke, a heti szállítmányok tartalma szerint Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdaság két típusát különböztethetjük meg: A részarányos rendszerben a fogyasztók és a termelő gyakran szerződéses keretekben rögzítik a hosszú távú, gyakran egész szezonra szóló elköteleződést. A részarányos rendszerben ideális esetben a tagok száma és igényei teljes mértékben lefedik a gazdaság termelési kapacitását, a heti szállítmány  a gazdaságban aktuálisan beérő terményekből kerül elosztásra, minden tag részére egységesen.  Kicsit lazább a rendszer a zöldségdoboz rendszer, amelyben a fogyasztók ugyan lehetnek állandó vásárlók, hosszú távú szerződéses elköteleződés azonban nem jellemző. Bár a dobozok lehetnek heti egységdobozok, a zöldségdoboz rendszerben gyakori a heti megrendelés és az egyéni igényeket kielégítő szállítás.

Hazánkban egyenlőre a kis családi gazdaságok, a baráti társaságok által létrehozott biofarmok a közösség által támogatott mezőgazdaság legjellemzőbb termelői. Esetükben a fogyasztói közösségekkel járó adminisztrációt és menedzsmentet is a termelő végzi (gyakran igen jelentős időbefektetés által).  A Pro Lecsó kezdeményezéssel azonban megjelent egy új típusú termelő is: a társadalmi vállalkozás keretein belül együttműködő termelői csoport. A Pro Lecsó program sajátossága, hogy a termelői csoport egy oktatási és foglalkoztatási program keretein belül saját élelmezésére és eladásra is termelnek- a zöldségközösségen belüli értékesítés adminisztrációját és menedzsmentjét azonban egyenlőre a program mögött álló egyesületünk végzi. Így lesz a közösség által támogatott mezőgazdaságból közösség alapú mezőgazdaság, amikor egy fogyasztói csoport nem egy termelőt, hanem egy hátrányos helyzetű termelői közösséget támogat gazdasági függetlenségének elérésében.

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

A Pro Lecsó zöldségközösség hejőszalontai termelői

Bár a közösség által támogatott mezőgazdaság Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár, azt azonban elmondhatjuk, hogy meghatározó szerepet játszik az alternatív, helyi élelmiszerrendszerek fejlesztésében és a hosszú távon fenntartható fogyasztói szokások kialakításában.

A cikk Réthy Katalin- „Typology of community supported Agriculture in Hungary” című konferencia előadása alapján készült (ICOAS, 2013.10.10, Eger) 

Reklámok

A húsfogyasztás társadalmi és környezeti vonatkozásai

Sokan humánus, állatbarát érzelmektől vezérelve döntenek a vegetáriánus (húsmentes) életmód mellett, így tiltakozva állatok étkezési célú leölése ellen; az állatvédő szervezetek gyakran feltűnő kampányai által ezen érvek az állati termékek fogyasztásával szemben már széles körben ismertek. Bár az állatjóléti szempontok egyáltalán nem elhanyagolhatóak , globális közösségünk szempontjából azonban a nagyüzemi állattartás társadalmi és környezeti vonatkozásai is mindenképpen említést érdemelnek.

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

Holstein- fries tehén egy üzemi gazdaságban (a szerző saját felvétele)

A hús és egyéb állati termékek iránt folyamatosan növekvő kereslettől vezérelve a nagyüzemi állattartás bolygónkon egyre nagyobb méreteket ölt. Mára a mezőgazdasági termelés jelentős része az állattartást szolgálja, vagy legelők, vagy állati takarmány termelésének formájában. A húsfogyasztás azonban nem egyenletes a világon: jelenleg a Föld lakosságának iparosodott országaiban élő 15%- a fogyasztja el a megtermelt állati termékek közel felét. Európában és Amerikában a túlzott vörös hús és zsír fogyasztás már komoly népegészségügyi problémák kialakulásában játszik szerepet (cukorbetegség, elhízás, keringési rendellenességek), melyek megjelenőben vannak a gazdasági fejlődéssel egyre több húst fogyasztó lakosság körében például Kínában és Indiában is.

Míg a világ lakosságának egy része egyre több állati fehérjét fogyaszt, addig a növekvő takarmányszükségletek miatt főleg a szegényebb régiókban alakul ki konkurencia az állati takarmány és az emberi élelmezési szükségletek között. Ez a gyakorlatban jelentheti a szűkösen rendelkezésre álló termőföldek takarmányozási célú felhasználását emberi élelem előállítása helyett, valamint az alapvető élelmiszerek árának megemelkedését is.  2006- ban a világ hústermelése- a legeltetés és a takarmány előállítás- a világon rendelkezésre álló mezőgazdasági területek mintegy 70%- át foglalta el. A növekvő kereslet következtében a tápok előállításához szükséges földterületeket gyakran természetes élőhelyektől- például esőerdőktől- vonják el.

A haszonállatok tenyésztése jelenleg az egyik legkomolyabb környezetszennyező iparág és jelentős szerepet játszik az extrém környezeti eseményekkel járó globális klímaváltozásban is. Az állattenyésztés az üvegházhatású gázok 18%- ának kibocsájtásáért felelős, ezen gázok nagy része a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló metán, de nem elhanyagolhatóak a takarmány előállítása és a feldolgozás során felszabaduló széndioxid és egyéb káros anyagok sem. Mivel a takarmánytermelés és az állatok tenyésztése térben gyakran igen eltávolodott egymástól, a hagyományosan a növénytermesztésben felhasznált állati trágyák hasznos tápanyag helyett veszélyes hulladékká válnak és magas koncentrációban károsíthatják az ivóvízkészleteket és a termőföldeket.

Míg egy háztartásban a mosogatáshoz, öblítéshez, fürdéshez használt víz mennyisége a vízóráról könnyen leolvasható, addig  használati tárgyaink, vegyszereink és élelmiszereink előállításához szükséges víz a fogyasztó előtt rejtve marad. Az emberek által elfogyasztott víz 92%- a az élelmiszerek előállításához szükséges „rejtett” víz, ennek pedig körülbelül fele az elfogyasztott hús takarmányának előállításához, itatásához és a vágóhídi munkákhoz szükséges. Az alábbi táblázatok jól szemléltetik, hogy mennyi vízre van szükség egy kilogramm hús vagy növényi eredetű termény, 1 kalória vagy 1 gramm fehérje előállításához.

literkg

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)

literkaloria

A különböző élelmiszertípusok előállításához felhasznált víz mennyisége (liter/ kg)
A tápérték előállításához szükséges víz mennyisége a különböző élelmiszertípusoknál (liter/ 1 kalória)

literfehérje

Ebből jól kitűnik, hogy a vízfelhasználás terén a gabonák és zöldségek sokkal hatékonyabbak, ha tápanyag előállításról van szó. Ez a hatékonyság azonban nem csak a vízfelhasználásban jelenik meg, a növényi eredetű táplálékok előállítása általánosan véve is sokkal hatékonyabb, mint az állati eredetű termékeké, ami megjelenik az adott területen megtermelt tápértékben és a befektetett energia tápanyaggá alakításának hatékonyságában is.

Az állattartás a mezőgazdaságban a tápanyagok körforgása szempontjából, a vidéki társadalomban a megélhetés biztosítása miatt és a táplálkozásban a jó minőségű komplex fehérjék biztosításaként is fontos; a modern társadalmak túlzásba vitt húsfogyasztása azonban komoly környezeti és társadalmi problémákat  okozott az elmúlt évtizedekben.  Ajánlatos lenne ezért áttérni a kevesebb, de jó minőségű, környezetkímélő módon előállított, lehetőleg minél kevésbé feldolgozott állati termékek fogyasztására. Jó kezdés lehet a héten egy húsmentes nap beiktatása és a szezonális, növényi alapú táplálékok beillesztése táplálkozásunkba.

Felhasznált források: Global Agriculture, Water Footprint,
 FAO, 2006- Livestocks Long Shadow- Environmental issues and options

Modern mezőgazdaság: Monokultúrás növénytermesztés

A monokultúra egy adott növényfajta egyoldalú, nagy kiterjedésű termesztését jelenti. A gyár- felfogásban a monokultúrás termesztés azért előnyös, mert nagy hatékonysággal gépesíthető, vegyszerezhető és művelhető egy adott terület. Az ilyen mezőgazdasági rendszerek azonban sebezhetőek is, ugyanis az azonos genetikai állománnyal rendelkező növények egy új típusú betegség vagy gyomnövény megjelenése esetén nem rendelkeznek természetes védekezőképességgel.

Modern Mezőgazdaság: Magas intenzitású termelés

Adott terület termőképességét a végletekig növelő módszerek, főleg modern növényfajtákra, mesterséges permetszerekre és műtrágyákra alapozva. Az ilyen termelési módszerek a talaj hosszútávú termőképességét csak egyre növekvő mennyiségű műtrágyával képesek fenntartani, miközben a talaj természetes termékenysége egyre csökken.

Modern mezőgazdaság és élelmiszerláncok

A mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével az 1960- as évektől fogva eddig soha nem látott élelmiszerbiztonság valósulhatott meg a világon: Míg 1947- ben az emberiség közel fele alultápláltságban szenvedett, mára ez az arány kb. 13%-ra csökkent. Megjelent azonban egy új egészségügyi probléma, a kóros elhízás, amely jelenleg fél milliárd embert érint a Földön.  Érdekes azonban megemlíteni, hogy a kóros elhízás is az éhezés egy formája, ebben az esetben mennyiségi helyett minőségi éhezés valósul meg: A szervezet nem jut hozzá a kellően változatos tápanyagokhoz, ezért folyamatosan veszi magához a kalóriákat ugyanabból a típusból: leggyakrabban cukorból és zsírból. (Gondoljunk csak egy gyorséttermi menü összetételére!)

A modern, ipari mezőgazdaság jellemzője, hogy a mezőgazdasági rendszereket gyárakként kezeli, bemenő forrásokkal és kimenő termékekkel, a cél pedig a hatékonyság folyamatos növelése. Mára nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a felfogás a környezeti erőforrások önmegújító képességén túl aknázza ki a lehetőségeket, miközben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és társadalmi következményeket. A mezőgazdasági rendszerek gyár- felfogása univerzális módszereket keres, miközben a környezeti adottságok térben és időben is eltérőek- ennek a felfogásnak a következtében pazarló, a környezeti adottságokra nem építően, hanem azokat a végletekig kimerítően működnek.

Nézzük meg egy egyszerűsített ábrán az ipari léptékű mezőgazdaság és élelmiszerlánc működését.

A ma széles körben elterjedt ipari mezőgazdasági rendszereket az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetjük:

mgrendszer

Az iparosodott mezőgazdaság termékei egy iparosodott élelmiszerláncba illeszkednek, amely rendszer a fogyasztók lehetőség szerinti legolcsóbb és legnagyobb változatosságban történő kiszolgálását tartja szem előtt. Ebben a rendszerben évszaktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a termékek széles skálája folyamatosan elérhető. A hagyományos, közvetlen értékesítés (termelői piac, kisboltok) egyre inkább kiszorulóban vannak, a termelő és a fogyasztó között a távolság egyre nő: időben, térben és a közvetítők számát tekintve is. A köztes szereplők(felvásárló, feldolgozó, nagykereskedő) lefelezik a maguk hasznát, a termelőnek pedig olyan kevés pénz marad, ami kisléptékű termelés esetén nem fedezi a költségeket. Az erős árverseny következtében a túlélés kulcsa a volumen növelése, aminek következtében a kistermelők kiszorulnak, a megmaradó kevés számú szereplő  által használt terület pedig egyre nő. A termelés és az értékesítés egyre kevesebb piaci szereplő kezében összpontosul, miközben a piaci erőfölény által lehetővé tett mesterségesen alacsonyan tartott árak nem tükrözik a termelés környezeti és társadalmi költségeit.

Az ipari léptékű élelmiszertermelés itt leírt problémáira nyújthatnak megoldást az ökológiai, vegyszermentes mezőgazdasági rendszerek valamint a társadalmi és környezeti feltételekhez alkalmazkodó helyi élelmiszerláncok. Ezekről a továbbiakban még lesz szó, addig is, ha tehetjük, válasszuk a helyi, szezonális termékeket a sokat utazott élelmiszerek helyett!

Források:1, FAO, 2, Leo et. al, 3,  TVE